9. fejezet

Hétfőn nyolc órakor a két magyart Kevin hazavitte, ott átöltöztek, és fél kilenckor találkoztak az építkezésen. Esther Hans kocsijával ment a helyszínre, ahogy előző héten megbeszélték. Tom két kisebb burkolási területet lerakatott Hanssal és Estherrel, és úgy döntött, hogy kedden a nagy területet Esther rakja, és Hans dolgozik a keze alá. El is mondta döntésének okát.

• Ha megnézitek a két elkészített burkolatot, látjátok miért döntöttem így. De erre számítottam, a nőknek kifinomultabb a szépérzéke.

Innentől Esther rakta az előkészített homokalapra a burkolólapokat, amit Hans talicskázott be. És közben a fiú a szegélyekhez keverte a zsákos betont, és rakta a szegélyköveket. De a szakmai irányítás változatlanul a fiú kezében maradt.

Kedden Kevin elutazott egy hétre, a lányát és szüleit látogatta meg. Esther számára csak annyi változott, hogy éjszakánként egyedül volt. Aznap gyorsan elaludt, mert fáradt volt. Fárasztó volt a vasárnap, bár nagyon örült a partinak, és hálás volt érte Kevinnek. Hétfő éjjel a férfi nem sok alvásra adott neki lehetőséget. Mintha minél több emléket akart volna elvinni magával a következő egy hétre. És a keddi nap is nehéz volt. Estére a lány már érezte, hogy nyolc órán keresztül térdelt, és emelgette a nehéz burkolólapokat.

Szerdán is elfáradt, ennek ellenére este nehezen tudott elaludni, és alvás helyett gondolkodott. Próbálta meghatározni, hogy mit érez Kevinnel kapcsolatban. Be kellett vallania magának, hogy semmit, nagyon kedveli a férfit, de semmi több. Kétségtelen nagyon jó vele élni, kellemes, vonzó ember, keresi minden gondolatát, és az ágyban is tökéletes. De ezen kívül semmi. Rájött, hogy ennél sokkal többet jelentett neki John. De akkor miért csinálja ezt, miért nem megy haza? Nem tudta pontosan a választ, de azt tudta, hogy még nem akar visszatérni a régi életébe. Abban azonban biztos volt, hogy valamikor majd hazamegy, Kevinnel a kapcsolatuk csak a jelenben létezik, nincs jövője. Aztán Hansra gondolt, miért jut eszébe egyre többször? Érezte nagyon vonzza őt a fiú, de vajon miért. Igaz, hogy fantasztikus teste van, de az kevés, semmi mást nem lát benne. Később belealudt a nagy töprengésbe.

Csütörtökön folytatták a munkát, nagyon jól tudtak együtt dolgozni Hanssal. Már látszott az előző napok eredménye, amikor Tom meglátogatta őket, elégedett volt. Este Hazafelé a kocsiban beszélgettek.

• Milyen a lakás, amit bérelsz.
• Egy ház pinceszintjén, udvarról nyíló nagyszoba konyhával, egy háló, és egy fürdőszoba. Semmi extra, de nekem megfelel.
• Itt laktál egy évvel korábban is?
• Igen, ezt a lakást nem szokták kiadni, egyébként a házat anyám lakja a második férjével.
• Anyukád itt lakik?
• Igen, a szüleim elváltak, és anyám ide jött férjhez.
• Akkor most felügyelet alatt állsz?
• Nem, dehogy. Alig találkozunk. Csak, ha véletlenül összefutunk, vagy felmegyek a lakásukba. Az én lakásom mellett van a garázs, négy kocsinak. Néha én is beállok, de legtöbbször kint állok meg az utcán. Anyám második férjével csak udvariasságból beszélünk néhány mondatot.
• Igen, te nagyon szűkszavú tudsz lenni.
• Anyám férje is, szintén német, de már itt született.

Esther mosolygott, hogy ezt is jó bőven kifejtette a fiú. Hans hirtelen megkérdezte.

• Van kedved megnézni a lakásomat?
• Miért is ne, Kevin elutazott, semmi dolgom nincs.

Már majdnem hazaértek Kevin házához, a fiú megfordult, és a lakása előtt az utcán leállította az autót. Esther körbement a szobában, mindent jó alaposan megnézett.

• Mivel kínálhatlak meg?
• Ha van egy kis vörösborod, azt elfogadom.
• Helyezd magad kényelembe.

Meg akarta fogni a lány karját, hogy a fotelbe segítse, de ahogy hozzáért, mindketten szétrebbentek. Szikrázott közöttük a levegő. A következő pillanatban, már harapták, tépték szaggatták egymást. Nem tudták mit csinálnak, csak az elemi ösztönök működtek. Miután kitombolták magukat, megsemmisülve feküdtek egymás mellett, szótlanul. A fiú kezdte a beszélgetést.

• Bocsáss meg, nem akartam, hogy ez megtörténjen közöttünk.
• Ne legyen lelkiismeret furdalásod, én is itt voltam, talán észrevetted.
• De nem lett volna szabad, csak nem tudtam parancsolni az akaratomnak.
• Én nem bánom, hogy megtörtént. Amióta ismerjük egymást állandóan izzik körülöttünk a levegő. Talán most mindketten megnyugszunk, hogy túl vagyunk rajta.
• Vagy még jobban kínozni fog ez az eszement vágy, ami bennem volt, ha rád néztem.
• Pedig a folytatásról le kell mondanunk.
• Én is tudom, de most először életemben nem tudtam magam kontrolálni.
• Ha segít, szívesen maradok még, hogy kibeszéljük magunkból ezt az eszelős, semmire nem vezető őrületet.
• Nagyon hálás lennék neked, és biztosan segítené a megnyugvásomat. Bizonyosság kell nekem arra, hogy te nem akarod a folytatást.
• Én most sem akartam, és tudom, hogy te sem, de nem tudtunk parancsolni az ösztöneinknek. És én nem akarom folytatni. Nem szabad és nincs is értelme.
• Tudom, ti olyan jól összeilletek Kevinnel. Mi meg annyira mások vagyunk, nem passzolunk egymáshoz.
• Miért ki passzol hozzád?
• Éva és én lehetnénk egy jó párosítás.
• És mondtad már neki?
• Nem, azt akarom, hogy erre magától rájöjjön.
• Már rájött.
• Ezt miből gondolod?
• Nekem elmondta. Te nem tudod, de Éva és én nagyon közel kerültünk egymáshoz néhány hete. Azóta a legbensőségesebb titkainkat is megosztjuk egymással. Kérte, hogy ezt ne mondjam el még Kevinnek se, de most, hogy vallomást tettél, feloldoztam magam a titoktartási fogadalmam alól.
• Akkor a történteket is megbeszéled vele?
• Csak ha nem tiltod meg nekem.
• Megtiltani nem tudom, de megkérlek, ne beszélj róla. Én szeretném elmondani neki, ha kialakul közöttünk valami.
• Hát alakuljon ki. Szeretném, ha Éva boldog lenne, nagyon jó ember, megérdemli.
• Ez vonz engem is hozzá.
• Azért láttam vasárnap, hogy tudott olyant mutatni, ami jelentősen növelte a vonzerejét.
• Egy nő valódi vonzereje a bensőjéből fakad. De kétségtelen, könnyebb szeretni egy szép nőt.
• Érdekes, hogy amikor Éva ledobta a felsőrészét, és láttam a kocsányon logó szemeidet, arra gondolta, hogy milyen jól összepasszolnátok. Egyrészről egy nő bájos arcával és attraktív mellekkel, ében fekete hajjal, és átlagos testtel. Másik oldalról egy férfi átlagos arccal, lehetetlenül szőke fejjel, és gyönyörű testtel. A belterjes tenyésztés kizárva.

Ezen jót nevettek, a fiú megkérdezte.

• Ismered G. B. Show idevonatkozó mondását.
• Azt hiszem nem.
• Felkereste egy nagyon szép nő, aki gyereket akart tőle, mondván - képzelje el mester a gyermekünket a maga agyával és az én testemmel. És a válasz, - mi van, ha a gyerek az én szépségemet és a maga eszét örökli?

Esthernek tetszett a nagy öreg frappáns mondása.

Miután felöltöztek, a fiú hazavitte Esthert, és útközben a lány felvázolta a lehetséges jövőt.

• Ha összejöttök, és fájdalmat okozol Évának, kiheréllek.
• Szerinted, úgy nézek ki, mint egy szívtipró?

Kilenc órakor Kevin telefonált, és kérte, hogy Esther mondja fel az állását, vagy legalább szüneteltesse azt. Szeretne vele utazni néhány hetet. Oda mennek, ahová csak akar, de muszáj, hogy a következő hetekben csak egymással törődjenek. Azt, hogy miért jött rá ez a nagy utazhatnék nem árulta el. Abban maradtak, hogy vasárnap este, ha megjön, mindent megbeszélnek.

Péntektől mindenki a nagy munkán dolgozott. Szépen haladtak, az időjárás is kegyes volt, alig esett az eső, és már látszott az alagút vége. A véletlen kalandjukat egyikük sem hozta szóba, jól tudták, hogy a történteknek nem lesz, nem lehet folytatása.

Vasárnap reggel a szüleivel beszélt skypen, és most már muszáj volt beszélnie Kevinről.

• El kell mondanom nektek valamit.
• Csak nincs valami baj, kicsikém?
• Dehogy minden a legnagyobb rendben. De lehet, hogy a napokban elutazom néhány hétre, és tudnotok kell valamiről, amit eddig elhallgattam. Van egy barátom, akivel egy ideje együtt élek.
• És ezt miért nem mondtad eddig?
• Mert gyanítottam, hogy ti tartjátok a kapcsolatot Johnnal, és nem akartam, hogy rátok háruljon a teher, hogy valamit elhallgattok előle.
• Jól gyanakodtál, rendszeresen találkozunk, és az ő kifejezett kérése volt, hogy erről ne beszéljünk veled.
• Ne is folytassátok, mert mindjárt felülök az első gépre, és hazamegyek.
• Az nagyon jó lenne.
• De még nem akarok hazamenni. Eddig csak dolgoztam, most jutottam el oda, hogy körül tudok nézni. Végig szeretném csinálni ezt a kirándulást.
• Akkor mesélj erről a férfiről, szereted?
• Nem vagyok belé szerelmes, és nem is leszek. De nagyon jó ember, a tenyerén hordoz, és teljesen belém van esve.
• És mit tudhatunk meg róla?
• Harminckét éves, orvos, apja Szingapúrban él, anyja svéd. Van egy kislánya Szingapúrban a feleségével.
• Tehát elváltak?
• Nem, de tíz hónapja élnek külön.
• Jaj, drágám, vigyázz, hogy mit csinálsz.
• Anya már felnőttem, ha jól emlékszem, köszöntöttél a huszonharmadik születésnapomon.
• Kicsim, anyáddal együtt csak féltünk, és ezt a jogunkat nem tagadhatod meg tőlünk. - Mondta édesapja.
• Semmi baj nem lehet. Kevin úgy szeret, hogy inkább levágatná a fél karját, mintsem hogy fájdalmat okozzon nekem.

Aztán még sokáig faggatták, és Esther kérte, hogy Johnnak ne beszéljenek Kevinről. A szülők először ezt nem akarták vállalni, de meggyőzték egymást, úgy szeretik a fiút, hogy nem szívesen okoznak neki fájdalmat.

Ezen a napon a munkatársak elmentek együtt kirándulni négyesben. Három tengerpartot látogattak meg a nap folyamán Auckland térségében. A Brons Bay volt az első. Éva és Hans méregették egymást, de látható volt, hogy még nem beszéltek egymásnak érzéseikről. Esther karon fogta a magyar fiút, és mindnyájukhoz szólva mondta.

• Gáborral nekem van egy kis megbeszélnivalóm, ti meg tisztázzátok egymással, hogy mit akartok. Ezt már rég meg kellett volna tennetek.

Úgy hatvan méterrel arrébb volt egy pad, arra leültek Gáborral, és nézte az otthagyott fiút és lányt. Azok egy darabig csak nézegették egymást, majd váltottak néhány mondatot, és összeölelkeztek. Utána forró csókolózás következett. Eszter csak ez után kezdett bele mondandójába.

• Kevin telefonált az este. Barátnőd menjen el csütörtökön tizenegy órára a Starbucks Kávézók központjába egy interjúra. Itt üzletvezetői állást ajánlanak. És délután háromkor egy ötcsillagos szálloda étteremigazgatójához, ő helyettest keres.
• Ez szuper, már felmondott, kedd az utolsó munkanapja. Mindjárt hívom, hogy erre készüljön.
• Ja és kérem az elektronikus címét, átküldöm a tudnivalókat.

Amíg Gábor telefonált az egymásra talált pár is csatlakozott hozzájuk.

• Köszönjük a kerítést, kikényszerítetted a bátorságunkat.
• Úgy döntöttem, hogy beavatkozom, mert két ilyen mulyát még nem hordott a hátán a föld.

Aztán elmondta, hogy milyen híreket továbbít most a fiú a barátnőjének. Közben Gábor befejezte a telefonálást, és Estherhez fordult.

• Tudsz ezekről a helyekről valamit?
• A kávézóról semmit, az étteremről, meg annyit, hogy múlt vasárnap ott reggeliztünk.
• És milyen? Jó étterem?
• Elég annyi, hogy együtt reggeliztem az All Black csapat tagjaival?
• Már úgy érted, hogy a rögbi világbajnokokkal egy asztalnál?
• Hát sok asztalnál ült az egész társaság, a mi asztalunknál csak ketten voltak a csapatból.
• És hogy kerültetek össze, véletlenül?
• Kevinnek három fiú a betege, tudta, hogy ott lesznek. Ezzel is le akart nyűgözni.
• Ahogy ismerlek, közben te nyűgözted le a fiúkat.
• Mondasz valamit. Nagy csibész ez a Kevin. Vett nekem egy testszínű topot erre az alkalomra, olyan vékony és olyan testhezálló, hogy aki távolabbról néz, azt hiheti, hogy meztelen vagyok. Ehhez felvetette velem a legkisebb sortomat.
• Akkor a fiúknak csorgott a nyála?
• Az hagyján, de az én piszok barátomat láttátok volna, hogy milyen önelégült mosollyal nézte a fiúk reakcióit. És ahogy büszkén kihúzta magát, abban benne volt, irigykedjetek csak, ő az én barátnőm.

Mindenki nevetett, és maguk előtt látták a szituációt. Azután Esther elmondta, lehet, hogy csak hét végéig dolgozik velük, mert elutaznak néhány hétre.

Éva és Hans a nap további részében kéz a kézben sétáltak, sokat csókolóztak, és biztosan már alig várták, hogy hazaérjenek.

Viszonylag korán befejezték a kirándulást. Először Hans kitette Esthert, majd továbbmentek a lakásáig, és nála maradt éjszakára Éva. Gábor átült a közös kocsiba és ment a bérelt házba.

Kevin este egyedül jött haza kocsijával, amit egy hete a repülőtéren hagyott. Esther meleg szendvicset csinált, felbontottak hozzá egy üveg vörösbort, és az étkezőasztalnál elkezdtek beszélgetni.

• Ahogy mondtam kiveszek egy hosszabb szabadságot, és utazzunk el, ahová csak akarod.
• Már eldöntöttem, elmegyek veled, de csak akkor, ha a mostani kertet befejeztük.
• És az mikor lesz?
• Legkésőbb szerdán.
• Az jó, akkor tervezzük csütörtökre az indulást. És beszéljük meg hová akarsz menni.

Még sokáig tervezgettek, utána Kevin javasolta fürödjenek meg, mert már nagyon hiányzik neki a saját ágya. A lánynak hosszabb időt vett igénybe a fürdés, de Kevin már olyan türelmetlen volt, hogy végül a lányt alig hagyta megtörölközni, és Esther ágyában töltötték az éjszakát.

A következő néhány nap gyorsan eltelt. Néhányszor jól megáztak, de már megszokták, ahogy elállt az eső folytatták munkájukat.

Tom hétfőn még egy utolsó kéréssel fordult Estherhez.

• Olyan szép munkát végeztetek, hogy benevezek az év háza pályázatra. Azt szeretném, hogy szerdán a fotózásokon legyél a ház arca.

Így történt, hogy Esther az utolsó munkanapján manöken lett. Profi fotósok jöttek, akik egész délután készítették a felvételeket a házról és a kertről, és a képek nagy részén vagy ő, vagy Hans, vagy mindketten pózoltak mindenféle lehetetlen beállásban. Kora délután fejezték be, közben a fotós manökenszerződést ajánlott a lánynak, de ő azt elhárította.

• A mostani pózolásom egyszeri és megismételhetetlen.

A fotózás közben még az utolsó növényeket ültették a többiek és négy órára befejezték a munkát.

Kevin meghívta Esther munkatársait a Stamford Plaza éttermébe búcsúvacsorára. Gábor barátnője is jelen volt. Többször megköszönte Kevinnek a segítségét, hétfőtől már étteremigazgató helyettesként dolgozik, és elmesélte, hogy mi a munkája. Az igazgatónak két helyettese van, ö reggel héttől délután háromig vezeti a műszakot, a másik délután háromtól zárásig. Az igazgató általában tíz órakor megy be, és négy órakor megy haza.

Gáborral úgy döntöttek, hogy a most következő néhány hónapot próbajáratnak tekintik az életükben. Ha az együtt élés nem változtat a terveiken, mielőtt Gábornak letelik az egy év, ameddig turista vízummal az országban maradhat, összeházasodnak. A házasságkötésük után beadják a letelepedési és munkavállalási vízum kérelmet, és három hónapra elutaznak Magyarországra. A fiú nem költi el a megspórolt pénzét, hanem hazaviszi. Abból ott vidáman megélnek, felesége megismeri a családot és Magyarországot. Az új vízuma birtokában visszajönnek, és ott lesz az egész hátralévő életük, hogy beutazza és megismerje a zátonyt. A ház bérletét Gábor és barátnője átveszik, és az öreg autó is Gáboré lesz. Éva már elköltözött Hanshoz, és helyes kis pofikája még jobban megszépült a boldogságtól.

Aztán eljött az idő, hogy elköszönjenek egymástól.

A fiúktól a búcsú könnyen ment, de Évával egy kicsit tovább szorongatták egymást. A lány a fülébe súgta.

• Most sírnom kéne, de ne haragudj, nem tudok, azt hiszem, hogy boldog vagyok.
• Majd gyakran hívlak, vagy írok neked.

Aztán még odahajolt Hanshoz.

• Ha bántod a barátnőmet, levágom a tökeidet.
• Ezt már megígérted, nem felejtettem el.