13. fejezet

Esther gépe este hat óra harminc perckor indult, tizenegy és fél óra út várt rá. Most is az Air New Zealand járatával utazott, és a már ismert kiszolgálás várta. Az első étkezés után aludt öt órát, utána megnézett egy filmet, de nem sokat látott belőle, mert a gondolatai állandóan elkalandoztak. Aztán már szolgálták fel a második étkezést, és hamarosan megérkeztek Houstonba. A gépük pontos időben landolt, volt két és fél órája a csatlakozásig. Amikor az útlevélvizsgálaton átjutott, és megtalálta az indulási terminált, már csak egy órája maradt a beléptetésig. De ez az idő most nagyon lassan akart eltelni. A csatlakozása helyi idő szerint délután egy óra tizenöt perckor indult, és újabb közel öt óra repülés várt rá. A percek csigalassúsággal vánszorogtak.

Ezt a járatot is az Air New Zealand üzemeltette. Az út felét az étkeztetéssel töltötték ki, jó komótosan, hogy múljon az idő. Utána zenét hallgatott, de öt percenként nézte a monitort, hogy mikor lesz vége a repülésnek. Az utazással amúgy semmi baj nem volt, csak az idő múlásával volt elégedetlen.

Este nyolc óra után érkeztek meg, és jó fél órába telt, hogy a bőröndjeivel kijusson, és láthassa a szüleit. És akkor meglátta őket, közöttük ott állt John, mindhárman mosolyogtak. Esther ebben a pillanatban otthagyta a két bőröndöt a földön, és rohant feléjük. Az utolsó méteren egy hatalmas szökelléssel felugrott a szeretett férfi nyakába, lábaival átkulcsolta annak derekát, mintha soha többé nem akarná már elengedni. Fejét szerelme vállára hajtotta és úgy suttogott a fülébe.

• John, drága, egyetlen John. Nagyon szeretlek.
• Annyira, mint én téged, szerelmem?
• Nem annál sokkal jobban.
• Akkor ezt majd később megvitatjuk, üdvözöld édesanyádat.

Esther boldogan eleget tett a felkérésnek, és a két nő egymást ölelve és csókolva sírt a meghatódottságtól.

• Kislányom annyira hiányoztál.
• Jaj, anya, olyan jó ide bújni hozzád.

Közben az apja is megjött az elhagyott bőröndökkel, és szájon csókolták egymást, mint utoljára sok évvel ezelőtt kislány korában.

• Drága kicsikém, olyan jó téged látni, és úgy örülök, hogy ilyen boldog vagy.
• Apukám, nagyon szertelek. Ma mindenkit nagyon szeretek. És én olyan szerelmes vagyok.
• Hála istennek. Fél évig ezért imádkoztunk anyáddal, hogy ezt a drága embert szeresd meg úgy, ahogy ő szeret téged.

Ezen a napon nem volt az egész földön még egy olyan boldog ember, mint Esther. Az apja kocsijával mentek haza, de John vezetett. Anya és lánya a hátsó ülésen beszélgettek.

• Anya mondtam, hogy meg akartam lepni Johnt, miért mondtátok meg, hogy jövök?
• Muszáj volt elmondani, mert nem akartuk, hogy elkerüljétek egymást. Amikor megkapta a leveledet, azonnal el akart repülni hozzád.
• Ugye ti végig tartottátok a kapcsolatot?
• Igen, ha nagyapádékat elhoztuk hét végére, John is jött hozzánk. A két öreg csont ragaszkodott hozzá, hogy láthassák. És néha hét közben is felszaladt hozzánk. Nekünk ő már olyan, mintha a saját fiunk lenne.
• Jaj de drágák vagytok mindnyájan. - Ezt már sírással küszködve mondta.

Az ismerős utcák mindenütt ünnepi kivilágítással várták, hiába, nincs szebb a New Yorki karácsonynál. Holnap este majd sétálnak egy nagyot Johnnal az ötödik sugárúton, milyen jó, hogy hazajött az ünnepekre.

Nem akarta a szüleit már az első este magukra hagyni, ezért John ott maradt náluk éjszakára. Anyja abban a szobában ágyazott meg nekik, ahol nagyszülei szoktak aludni. Ez jobban el volt szeparálva a másik két szobától, úgy gondolták, hogy fél év távollét után a fiatalok tudjanak önfeledten örülni egymásnak. Akartak adni a fiúnak egy pizsamát, de Esther kajánul megjegyezte.

• Azt hiszem, arra ma nem lesz szükség.

Mielőtt elindultak lányuk elé a repülőtérre anyja betette a pulykát a sütőbe és beállította az órát, ami nem régen kapcsolhatott ki, mert a sült még meleg volt. A lány két napja nem gondolta, hogy karácsonyeste a szokásos gesztenyével töltött pulykasültet eszi otthon az elmaradhatatlan tökpürével.

Vacsora közben John odafordult a lányhoz.

• Ha a feleségem leszel, minden karácsonykor ilyen pulykát kell sütnöd. Ha még nem tanultad meg, a következő karácsonyig van erre egy éved.
• Ne aggódj kis fiam, már megtanulta, és amíg én bírom, a karácsonyi pulykát nálam eszitek meg.
• Álljon meg a menet, ha te a szüleim kisfia vagy akkor én a testvéred vagyok, nem házasodhatunk össze. És egyébként is honnan tudod, hogy hozzád akarok menni.
• Ezt a kérdést mindjárt tisztázhatjuk.

Ezzel John felállt, zsebéből elővett egy ékszeres dobozt, fél térdre ereszkedett Esther előtt, és a dobozt kinyitva megkérdezte.

• Szerelmem, akarsz a feleségem lenni?

Eszter egy darabig csak nézte a dobozt, és a benne lévő gyűrűt, eleredtek a könnyei, és szipogva mondta.

• Semmit sem akarok ennél jobban.

És amíg a lány felpróbálta a gyűrűt, édesanyja odabújt a férjéhez és azt mondta.

• Nem is tudom, hogy most vagyok boldogabb, vagy akkor, amikor téged láttalak ugyanebben a pózban.

Aztán megbeszélték, hogy éppen huszonöt éve karácsonyeste jegyezték el egymást.

Mindent ott hagytak az asztalon, kocsival elmentek a St. Mary templomba az éjféli misére. Ez gyalog csak tizenhárom percre volt a lakástól, de hűvös volt, most nem akartak sétálni. A templomban már nem volt ülőhely, de ezt megszokták, karácsonykor a legkeményebb ateisták is megtérnek egy napra.

Otthon, amikor hazamentek, együtt elpakoltak az ebédlőben, beindították a mosogatógépet és lefeküdtek.

A fiatalok igyekeztek bepótolni fél éves lemaradásukat, már világosodott, amikor elaludtak egymás karjaiban. Mire felébredtek, Esther apja már elment a nagyszülőkért, anyja készítette az ebédet. Megreggeliztek, a lány beállt segíteni a konyhába, a fiú hazament átöltözni azzal, hogy ebédre visszajön.

A két öreg csont boldogan ölelték magukhoz unokájukat, megcsodálták a gyönyörű eljegyzési gyűrűt, és Esthernek ebédig mesélni kellett élményeiről. Amikor délben John megérkezett, a két öreg úgy fogadta, mintha a saját unokájuk lenne. Esther csodálkozott is.

• Nézzenek oda, fél évre kiteszem a lábam, és már kitúrnak a helyemről.
• Ne aggódj egyetlenem, csak nagyanyád szerelmes a vőlegényedbe, nálam most is te vagy az első.
• Te vén bolond, mindenki tudja, hogy én csak beléd voltam szerelmes, pont te ne tudnád?
• Mi az, hogy csak voltál?
• Igazad van most is az vagyok, és nagy csókot adott a férjének. De azért nagyon szeretem ezt a fiatalembert is.
• Én is imádlak Sue, - és John jobbról-balról megcsókolta nagymama arcát.

A két kisöreg tiszteletére csirkepaprikás volt ebédre nokedlivel és francia hagymaleves. Ebben a házban a paprikás filézett csirkecombból készült, és befejezés előtt még tettek bele egy kevés csirkemájat is.

Ebéd közben a szülök kértek egy kis figyelmet, és az asszony a lányához fordult.

• Utólagos engedelmeddel, nagybátyád módosíttatta a repülőjegyedet, felhívta a Wellingtoni ismerősötöket a minisztériumban.
• Igen, ott volt azon a bizonyos ötórai teán San Franciscoban. Neki köszönhetem az ösztöndíjamat. De miért kellett módosítani a jegyet?
• Várj, egy kicsit, hallgasd végig, hogy mit szerveztünk ellenetek. Harmincadikán elrepülünk így hatan Los Angelesbe. Illetve heten, mert visszük magunkkal Papamacit is. És ott találkozunk a húgommal, és az egész családdal. Minden programot Steve és Berry szervezett. A vendégeik vagyunk, ezzel akarnak kedveskedni nektek az eljegyzésetek alkalmából, és nekünk a huszonöt éves jubileumunkra. Te majd onnan repülsz tovább Wellingtonba, mi meg jövünk haza.
• John te erről tudtál?
• Nem, most hallom én is először.
• Papamacinak nagyapád egy órája elmondta telefonon.

Ebéd után nagyapa lefeküdt, Esther bement hozzá és legbelsőbb titkos tanácsosával megbeszélte élete előző fél évét.

• Nagyapa, szót fogadtam neked, és rátaláltam a saját utamra.
• Látom rajtad egyetlenem, csak úgy sugárzol a boldogságtól. Na, mesélj nekem, mi történt az elmúlt fél év alatt, mi győzött meg arról, hogy ez a te utad.

És a lány beavatta a kis öreget minden titkába. Beszélt Kevinről, és elmondta, hogy mennyi mindent köszönhet a férfinek, főleg azt, hogy ő segítette vissza Johnhoz. Aztán hagyta, hogy nagyapja pihenjen, ő visszament a többiekhez.

Vacsora után először elmentek az ötödik sugárút és a Centrál park sarkáig, ott letették a kocsit. Elsétáltak a Rokefeller Centerig, megnézték a fenyőfát, utána betértek a St. Patrick székesegyházba. De tovább már nem mentek, mielőbb otthon akartak lenni. Visszasétáltak az autóhoz, és elmentek John lakására.

Esther boldogan nézett körül a már jól ismert környezetben, és úgy érezte, hogy nagyon boldogok lesznek itt, ha majd hazajön Wellingtonból. A lány levetkőzött, hogy megy zuhanyozni, közben eszébe jutott, hogy elrakja a ruháit a szekrénybe, de jószerével el sem tudta kezdeni a fiú nem engedte. A gyönyörű meztelen női test látványa felkorbácsolta vágyait. Ez a szépség most már örökké az övé, azonnal birtokba akarta venni jogos tulajdonát. Utána közösen zuhanyoztak, és ez újabb pajzánságokra késztette őket. Simogatták, csókolgatták, ölelték, és nagyon szerették egymást. Beszélgetésre és alvásra nem sok időt pazaroltak.

Másnap reggel korán együtt mentek Albanyba. Eredetileg úgy beszélték meg, hogy a fiú szüleit is meghívják szombatra, de ők a barátaikkal töltik a napot, az eljegyzési ebédet így vasárnapra halasztották. Papamacit azért már ma elhozzák, és John nem viszi vissza a szüleihez, majd nála alszik. Reggel hat órakor indultak, fél kilenckor már Albanyban voltak. A szülőkkel nem találkoztak, ők már elmentek a barátaikhoz, így máris mentek vissza New Yorkba az öreggel és kézitáskájával, egyenesen Esther szüleihez.

Délben Papamaci már úgy beszélgetett a két öreg csonttal, mintha mindig is jó barátok lettek volna. Nagyapa ma nem pihent le, sajnálta az időt, amit nem tölthet együtt új barátjával. Megbeszélték, hogy mielőtt elrepülnek Los Angelesbe, a két fiatallal együtt a nagyszülők elmennek Carohoz. Délután a három öreg úgy döntött, hogy jobb, ha Papamaci ott marad a vendégszobában. Hagyják a fiatalokat, had örüljenek egymásnak, biztosan sok tennivalójuk van a lakásban. Ezen jóízűen kacagtak, nagymama is, majd azt mondta.

• Te vén kujon, csak nem jutott eszedbe a fiatalságod?
• De bizony, ha rá gondolok, még bele is pirulok.

A fiatalok nem bánták, hogy kettesben maradtak. Nem kellett diszkréten viselkedni, és ezt nagyon élvezték.

Másnap John szülei is megérkeztek, és délben megtartották az eljegyzési ebédet. Az előétel kaviáros és lazacos szendvicsfalatkák voltak. Utána ököruszály leves, főtt marhafarok és csontvelő pirítóssal. Főételnek bélszín java fokhagymás konfitált libamájjal, és rusztikus töltött csirkecomb került az asztalra. Két féle saláta volt, Cézár és majonézes tojásos burgonyasaláta Esther módra. A cézár salátához a karácsonyi pulyka maradékának a fele lett felhasználva. A köret sült burgonya és bébi cékla volt. Még John anyja is elégedett volt a menüvel. A desszertet nagymama készítette, zserbót és kétszínű csavart keltkalácsot. John apja megjegyezte.

• Az én feleségem ilyen ebédet csak az étteremből tud szervírozni.
• Ő biztosan másban kiemelkedő, - ezt Esther apja jegyezte meg.
• Igen, az urizálásban, - mondta a férj, és kacagott a saját tréfáján.

Esther levetítette a fotóit, utána John szülei Papamacival együtt hazamentek. Esther Johnhoz fordult.

• Mit szólsz az eljegyzési ebédhez?
• Botrány nélkül lezajlott.
• Akkor a szüleid most erejükön felül teljesítettek?
• Hát magam is csodálkozom, lehet, hogy öregszenek?

Hétfőn délelőtt az uszodában lazítottak, utána ebédre Jerseybe mentek a szülőkhöz. Ott voltak estig, csak vacsora után tértek haza.

Kedden korán mentek Papamaciért, hozták a bőröndjét is, és New Yorkban felvették a két öreg csontot is. Végigcsinálták a szokásos programot, de a lakásba most nem mentek fel. Esther ezen csodálkozott, szerette volna nagyszüleinek megmutatni leendő otthonát.

• Egyetlenem, amíg te kint voltál, mi már kétszer meglátogattuk Johnt.
• Micsoda, amíg én a messze távolban robotolok, te lenyúlod a nagyszüleimet?
• Na, láttam a fotókon milyen nehezen robotoltál.

Az öregek kuncogtak a fiatalok szerelmes évődésén. John az autót a Centrál parkig vezette, ott leparkolt, és a szokásos útvonalat most fiákerrel járták be. Utána Caronál ebédeltek. Kicsit változott a program, sikerült Esther szüleit is rábeszélni, velük az étteremben találkoztak. Négy órát töltöttek el a vidám olasz család körében. A négy kisöreg olyan nagy formában volt, annyit viccelődtek, hogy a többiek a hasukat fogták.

Azután a szülők vitték haza az öregeket, és ahogy előzőleg, Papamaci most is náluk aludt. John nem túl nagy meggyőződéssel megkérdezte.

• Miért nem alszol nálam?
• Most nincs szükségetek egy harmadik személyre.

Reggel bepakoltak a bőröndjeikbe, és közös ebéd várta őket Esther szüleinél. Délután mindnyájan kimentek a repülőtérre, irány az angyalok városa.