11. fejezet

Késő délután foglalták el az Intercontinal szállodában a lakosztályukat. Ablakaik az öbölben lévő vitorláskikötőre néztek. A Cable Car alsó végállomása szállodájuktól két perc távolságra volt. Felmentek a hegyre, és megnézték a naplementét. Azután visszamentek, és beültek egy igazi angol kocsmába, ahol négytagú ír zenekar játszott. Közben megvacsoráztak, a báránysült finom volt, a zenekar kiválóan játszott, az egyetlen nő tagja és az egyik fiú gyönyörűen énekeltek. Kellemesen eltöltött este után tértek vissza a szállodájukba.

Másnap kilenc órakor Esthernek megbeszélése volt egy minisztériumi háttérintézményben. A San Franciscoban elkezdett hátrányos helyzetűeket segítő projekt híre ide is eljutott, és hetek óta folytak az egyeztetések, hogy a lány diplomamunkájának adaptálásáról megegyezzenek.

Tárgyalópartnerei kocsit küldtek érte, és ő Kevint magára hagyta. A férfinak volt még dolga a további utazásuk szervezésével.

Fél óra alatt megbeszélték az adaptálás lehetőségét. Esther meg volt lepve, kissé meg is hatódott, hogy milyen jól ismerik munkáját. Tárgyalópartnere ezután elvitte őt és két munkatársát a minisztériumba az egyik főosztályvezetőhöz, akiben régi ismerősét fedezte fel. Kiderült, hogy vendéglátója épp a szabadságát töltötte akkor San Franciscoban, amikor Esther az ötórai teán ismertette kutatásainak eredményét. A főosztályvezető behívta szakértő munkatársait, így a lánnyal szembeülő csoport nyolc főre bővült, és két órán keresztül faggatták szakmai kérdéseikkel. Megállapodtak abban, hogy Esther másnap délután ismét eljön, addig a szakemberek megtárgyalják a tennivalókat. Ezután visszavitték a szállodába. Kevin a szobájában volt, és kérdőn nézett rá.

• Hogy sikerült?
• Szerintem jól, holnap vissza kell mennem és akkor megbeszéljük a továbbiakat.
• És mit várnak tőled?
• Ez majd holnap derül ki, ma csak kifaggattak. De nagyon képben voltak.

Kimentek a városba sétálni, és a férfi beszámolt arról, hogy milyen további programokat szervezett. Még két napig lesznek a városban, utána elrepülnek Dunedinbe, onnan kocsival mennek Qwenstownba, három napot síelnek az Arrotown feletti hegyekben. Ezután három napot töltenek egy Otagoi bortermelő farmján, onnan visszamennek Dunedinbe, és Auckland a végcél. Két napot otthon töltenek, azután mennek tíz napra Fijire az Intercontinental szállodába.

Közben elsétáltak az öbölbe, és helikopterrel mentek egy tíz perces kört a város és az öböl felett. Ezután bejárták a belvárost, majd visszamentek a szállodába, és az uszodában ettek egy szendvicset, úsztak és szaunáztak. Este visszamentek az előző nap megismert angol kocsmába. Szarvas bélszínt ettek és hallgatták a zenét.

Másnap délelőtt a várost járták, délben a medence partján ebédeltek. Két órakor Esther a minisztériumba ment, egyik tárgyalópartnere jött érte gépkocsival. A főosztályvezetőhöz vitték, aki átkísérte a miniszterhelyetteshez. Esther ebből már sejtette, hogy komoly döntést hoztak az illetékes vezetők. Ünnepélyesen közölték, hogy a projectet elindítják január 4.-én, és Esther kap a minisztériumtól három hónapos ösztöndíjat, hogy rész vehessen a munkákban. Ez alatt biztosítanak neki fizetést, lakhatási támogatást, és egy első osztályú repülőjegyet oda vissza az otthona és Wellington között. Először nem is értette, olyan hirtelen volt a bejelentés. Nagy csend volt legalább fél percig.

• Hölgyem, várjuk a válaszát az ajánlatunkra.
• Bocsássanak meg, de csak most kezdem felfogni, amit hallottam. Nekem ez az ügy annyira fontos, a saját költségemen is eljönnék, hogy részt vehessek benne. A felajánlott ösztöndíjat pedig köszönettel elfogadom.
• Akkor, ha megengedi, szeretnénk megköszönni az együttműködését, és egy pohár pezsgővel koccintani leendő közös sikerünkre.

Boldogan ment vissza a szállodába, de nem tudott várni, útközben felhívta Kevint, és elmondta az újságot. Amikor a férfi személyesen gratulált egy csókkal a sikeréhez, elgondolkodott, és a lányhoz fordult.

• Mikor költözöl Wellingtonba?
• Január első napjaiban.
• És utána ingázunk egymáshoz?
• Erről beszélnünk kell, akarod most?
• Máris el akarsz hagyni?
• Nem, ki akarok használni minden pillanatot, amit még együtt tölthetünk. De ha lejár az ösztöndíj, hazamegyek. És nem látom értelmét, hogy három hónapig vagy te, vagy én repüljünk oda vissza, azért, hogy találkozhassunk. Egyszer el kell búcsúzni, Fijin lesz egy jó hetünk a búcsúzkodásra. És akkor te a karácsonyt már együtt töltheted a családoddal. Én ezt tartom korrektnek, ha visszajövünk, elköltözöm tőled és visszaadlak azoknak, akikhez tartozol.

Kevin nem szólt semmit, csak felállt és kiment a lakosztályból. Esther sajnálta a férfit, de tudta, hogy egyszer véget kell vetni kapcsolatuknak, és komolyan gondolta, hogy Fiji alkalmas arra, hogy elbúcsúzzanak. Egy óra múlva már aggódott a férfiért és elment, hogy megkeresse. A bárban talált rá, látszott rajta, hogy sokat ivott. Átkarolta, belecsókolt a hajába, és segített neki felmenni a szobába. Ott lefektette, mellébújt, simogatta, amíg a férfi el nem aludt. Ezután átment a nappaliba, levelet írt a szüleinek. Megírta, hogy a következő év elején három hónapot Wellingtonban fog dolgozni a diplomamunkáját valósítják meg. Szeretett volna Johnnak is írni, de úgy gondolta nem fair, amíg Kevinnel él együtt. Utána önismereti vizsgálatot tartott, vajon azért ajánlotta a karácsony előtti szakítást, hogy utána tisztességgel térhessen vissza Johnhoz? Még azt sem tudja, a fiú visszavárja e?

Kevin három órája aludt, Esther elment zuhanyozni. Már éppen be akarta fejezni, amikor a férfi megjelent a fürdőszobában meztelenül, beállt a zuhany alá, és átkarolta a lányt.

• Ne haragudj rám, tudom, hogy igazad van, de annyira félek a búcsútól.
• Ha szépen búcsúzunk el, örökké szép emlék marad. És nem tudjuk kikerülni. Ne rontsuk el, hozzuk ki a búcsúból is a legtöbbet.
• Te olyan okos vagy fiatal korod ellenére. De mióta ismerlek, attól rettegek, hogy egyszer majd vége lesz. Pedig úgy szeretlek.
• Akkor ne sokat beszéljünk, hanem szeress.

A két másfél személyes ágy ellenére, ezen az éjszakán egy ágyban aludtak.

Másnap a reggelinél megbeszélték, hogy áthajóznak a déli szigetre. Kisétáltak a kikötőbe, és átmentek Pictonba. Az út majdnem négy óráig tartott, és odafelé az utolsó egyharmada nagyon szép volt, mert ezen a szakaszon a hajó a déli sziget és Arapawa sziget között haladt. A két part között nagyon kicsi a távolság, több helyen egy kilométernél is keskenyebb. Mintha egy nagyon keskeny tengerszoroson hajóznának végig. A táj mindkét oldalon alacsonyabb hegyekkel szegélyezett, méregzöld lombkoronájú erdőkkel borítva, ahogy az a legszebb Újzélandi tájfotókon látható.

Picton város kikötőjét és az ottani sétányt nagyon szépen kiépítették, rengeteg a turista, sok kis üzlet, és ajándék bódé, órákig lehet közöttük sétálni. Egy büfében ebédeltek, és elindultak visszafelé. Egész nap kéz a kézben sétáltak, késő este összebújva, egymást átkarolva mentek vissza a szállodába. Vacsorájukat a szobájukba kérték, és sokáig beszélgettek, simogatták és csókolgatták egymást. Nagyon szép napot zártak, amikor egymás karjaiban éjjel kettőkor elaludtak.

Reggeli után elrepültek Dunedinbe, és a St. Clair hotelben szálltak meg. Nem volt olyan elegáns, mint az eddigi szállodák, de közvetlenül az öböl partjára épült, és biztosította azt a kényelmet, amit a vendégek elvártak.

A bő másfél nap nagyon rövid volt, mert ebben a városban sok szép György és Victoria kori épület maradt fenn, és folyamatosan gondoskodnak arról, hogy megmaradjanak az utókornak. Megnézték a vasútállomást, a kínai kertet, a Knox templomot, a városházát. Elmentek a Tunnel Beachhez, a botanikus kertbe, és a Boulder Beachhez.

Szombaton reggeli után elindultak autóval Quenstownba. Az út három és fél óra volt, gyönyörű tájakon. Mindenütt magas hegyek között, a völgyekben az érintetlen természet csodálatos szépsége kísérte őket. Hihetetlenül zöld mezőkön vadul tenyészett a gyógynövények sokasága. Esther le volt nyűgözve a látványtól. Ragyogó napsütés, a hegyoldalakon óriási smaragdzöld legelők, és rajtuk a megszámlálhatatlan színes bokor, legelésző háziállatokkal. Kevin kimutatott a baloldalra.

• Láttál már ekkora bárány kolóniát?
• Nem láttam, de elképzelni sem tudtam, hogy ilyen nagy nyájak léteznek.
• Itt nem ritka, hogy egy gazdaságban tíz vagy húszezer birka legelészik ezekben a gigantikus karámokban.

A St Moritzban szálltak meg, lakosztályuk nappalijából közvetlen rálátás volt az öbölre, mögötte a magas hegyek, némelyiknek látszott a hófödte csúcsa. Esther kiült az erkélyre, és nem tudott betelni a látvánnyal. Amikor kigyönyörködte magát, és mindent lefotózott, elmentek a várost felfedezni. Szikrázó napsütésben sétáltak, egymás kezét fogva, mint a szerelmesek. Helikopterrel mentek egy kört a város felett, és a gép felvitte őket a hegyek fölé. Itt már láttak összefüggő erdőket, gleccser patakokat és hófödte csúcsokat. És a lány megértette miért van a pici kis városban annyi turista. Órákig sétáltak, már többször bejárták ugyanazokat az utcákat, és közben megebédeltek egy koreai étteremben. Visszamentek a szállodába, vacsoráig a szobájukban maradtak, és kiélvezték az együtt töltött idő minden egyes pillanatát.

A következő három nap egyformán telt el, de egyetlen percig nem unatkoztak. Reggeli után beöltöztek a bérelt ruhájukba, és húsz perces autóúttal elmentek Arrotownba. Felvették a síléceket, és felvitték őket a sípályákhoz. Egész nap kint voltak a pályán, minden alkalommal, amikor leérkeztek ittak egy forró italt, és ettek valami apróságot, azután irány fel a tetőre. Délután öt órakor letették a léceket, visszamentek a szállodába, a szabadtéri óriási dézsába épített jakuzziban kiáztatták magukat, megfürödtek, és lementek az étterembe. Utána a szobájukban nézték a televíziót és közben lepedő akrobatikus mutatványaikat gyakorolták.

Letelt a három átcsúszkált nap.

Reggeli után elindultak Dunedin felé, és félúton tettek egy kis kitérőt, meglátogattak egy borászattal is foglalkozó családi gazdaságot. A tulajdonos két éve vette a birtokot, korábban Aucklandben élt, és Kevinnel együtt teniszezett. Régi álma volt, hogy egy ilyen családi gazdaságot vezessen. Évekig gyűjtötte rá a pénzt, és amikor megörökölte a szülei házát, mindent eladott, és belevágott álmai megvalósításába. Most száztíz hektáron gazdálkodik, ebből ötven hektár szőlő, tizennégy hektár erdő, három hektár gyümölcsös és konyhakert, a többi szántó. Az egész gazdaságban nincs tíz négyzetméter összefüggő sík terület. Az elmúlt két évben bankhitelből félig felújították a régi házat, építettek egy új pincét, korszerűsítették a feldolgozó üzemet, felújították és bővítették a munkáslakásokat. A család öttagú, a nagyobb fiú is itthon dolgozik, a kisebbik, és lányuk még Aucklandben tanulnak. Van tizenkét állandó alkalmazottja, és idénymunkán még foglalkoztat további húsz-harminc embert. A legelőkön tizenhatezer birkát nevelnek, van egy húsz darabos szarvasmarha állományuk, tej és sajt üzemük, és a borászat.

A házigazda már régóta kapacitálta Kevint, hogy látogassa meg, és most örült, hogy barátja elfogadta a meghívást. Mindjárt körbe is vezette őket a gazdaságban egy öreg terepjáróval. Amikor úgy két óra múlva leültek, hogy megkóstolják a saját borukat Esther csodálkozva kérdezte.

• Hogy bírjátok ezt az iszonyú sok munkát?
• Ezt csak úgy lehet jól és gazdaságosan csinálni, ha az ember megszállott. Reggel ötkor kelünk, este kilenckor fekszünk. Nincs szabadnap és ünnep. De napközben két tennivaló között van elég szabadidőnk, hogy gyönyörködjünk a természet szépségében, és munkánk eredményében. És ez folyamatosan feltölt bennünket energiával. Az állandó alkalmazottainkkal együtt tizenöten vagyunk, és úgy élünk, mint egy túlméretezett család. Mindenki legalább három dologhoz ért, és idényben van úgy, hogy néhány napig harminc további ember is dolgozik nálunk. Egy részüket csak sátrakban tudjuk elhelyezni.
• És anyagilag megéri?
• Nagyon jó befektetés. De eddig minden pénzt visszaforgattunk a gazdaságba. Igaz ma kétszer annyit ér, mint amennyiért vettem. Még két év, és minden meglesz, amit terveztem. Aztán még két év és a hitelt is letudjuk. Utána már csak dolgozni kell, és számolni a pénzt.
• Hát én le vagyok nyűgözve. És a borotok is finom.
• Igen, nem is változtatunk a kialakult technológián, csak folyamatosan újabb területeket telepítünk, mert ötször ennyit is el tudnánk adni. Na, elég volt a lustálkodásból, gyertek átöltözni, és munkára. Ez nem luxusnyaraló, itt mindenkinek dolgozni kell.

A vendégek ezen a házigazdával együtt nevettek, de felvették a munkásruhát, és a következő másfél napban ugyanúgy éltek, mint a többi alkalmazott, azzal a különbséggel, hogy ők a házban aludtak. Az étkezések a nagy ebédlőben zajlottak, ami a ház végéhez lett építve, közvetlenül a konyha mellé. Étkezések közben beszélték meg a legfontosabb tennivalókat, az ebédlőben ezért mindig nagy volt a hangzavar.

Ebéd után Kevin a pincében kapott feladatot, Esther a konyhán segített takarítani és előkészíteni a másnapi étkezésekhez az alapanyagokat.

Reggel ötkor keltek, fél hatkor már dolgoztak. Kevin kiment két férfivel a legelőre a nyírásra érett birkákat befogni, ők szendvicseket és termoszban kávét vittek magukkal reggelire. Esther a konyhában dolgozott.

Nyolc órakor tizennégyen ültek az asztal körül. Az előző estéről megmaradt sült csirkét és tojásrántottát ettek, teát és kávét ittak. Utána a lány a délelőttöt a tejüzemben töltötte. Most láthatta, miért olyan drága a kézműves sajt, mennyi munka van vele, amíg az üzletekbe kerül.

Ebédnél mind a tizenheten együtt voltak, óriási hangzavar közben hatalmas mennyiségű bárányhús fogyott el, több kiló salátával. A francia burgonyakörethez három kiló burgonyát és egy liter tejszínt használtak el. A frissen felszelt három kilós kenyérből is csak két szelet maradt. Az intenzív fizikai munka sok energiát igényel. A kenyeret saját maguk sütik, a nagy dupla kemence a konyha melletti helyiségben lett megépítve. Az ételek egy része is a kemencében készül. Desszertnek csokoládé pudingot és saját termesztésű gyümölcsöt kaptak.

Délután Esther a tehenészetben dolgozott, Kevin a műhelybe lett beosztva. Itt minden gép megtalálható, ami a gazdaság fenntartási munkáihoz szükséges. Van asztalos és forgácsoló műhely, kovács és hegesztőműhely, valamint autószerviz. Ez utóbbiban javítják a traktorokat, és más mezőgazdasági gépeket is. Három ember dolgozik a műhelyekben, közülük kettő a mezőgazdasági gépek kezelője is, ha a munka úgy kívánja.

Este meglepetés vacsora volt. Amikor Esther a konyhában dolgozott előző délután, szóba került kedvenc halétele, amit a nagymamája szokott készíteni, a rácponty. Elmondta a két asszonynak a receptet, és ők most elkészítették tengeri halból. Mellette volt szarvas vagdalt, de mindenki az újdonságot ette, és nem győzték dicsérni, hogy milyen finom.

Vacsora után a házigazda a családjával és a vendégeivel beült a nappaliba és tíz óráig beszélgettek.

Másnap délelőtt mindketten a gyümölcsösben dolgoztak, és ebéd után elindultak vissza Dunedinbe.

A repülőtéren leadták az autót, és hazarepültek Aucklanbe.

Szombaton Esther délután háromig takarított, Kevin közben elment bevásárolni. Az egész autó tele volt élelmiszerrel, amikor hazajött. Másnapra meghívták Esther volt munkatársait, délutánjukat a parti előkészítésével töltötték.

Vasárnap tíz órára jöttek a vendégek, és délután négy órakor Gábor barátnője is csatlakozott a csapathoz. Mindenki nagyon felszabadult volt, fürödtek, napoztak, ettek, ittak. Egy kicsit a két barátnő is tudott beszélgetni. Éván látszott, hogy boldog, kiegyensúlyozott. Este nyolckor mentek el a vendégek, és ők nekiláttak rendet rakni, mert másnap, utazás előtt már nem akarták ezzel tölteni az időt.