2. fejezet

Délben az egyetem után Johnnal elindultak Esther lakása felé gyalog, és beszélgettek. Közben azon járt az agya, mit mondjon, ha a fiú fel akar menni hozzá.

Legnagyobb meglepetésére John azt javasolta, hogy öltözzön át, és sétáljanak egyet, közben majd valahol együtt megebédelhetnek. Esther két perc alatt átöltözött, nem akart időt adni új barátjának, hogy meggondolja magát, és valami buja ajánlatot tegyen.

Elindultak a számára megszokott ötödik sugárúti sétára, és közben folytatták a beszélgetést. Érezte, hogy John még a gondolataira is figyel. Ha egy kirakat előtt egy kicsit megtorpant, türelmesen megállt, felhívta a figyelmét néhány termékre, csupa olyanra, ami neki is tetszett.

Közben a 31. utcában betértek a Juniba ebédelni, John javaslatára. Ideje volt megpihenni, kicsit hűvös idő ezen a napon.

Az étterem fantasztikus volt, mint ahogy az egész délután. Amikor a szent Patrick katedrálishoz értek John javasolta, hogy üljenek be egy kis pihenésre és meditációra.

A templomban Esther azon gondolkodott, hogy ilyen férfi nincs is. Aztán apjára és nagyapjára gondolt, és rögtön korrigált, van még belőlük, legalább kettő. Szerencsés az a nő, aki az ilyen ritka egyedeket kifogja.

Közben sok idő elment a kirakatnézéssel, ezért busszal mentek vissza Esther lakásához. A Kapuban John búcsúzásként átölelte Esthert, és megcsókolta. Ő viszonozta, és érezte a fiú csókja égeti a száját. Esther félszegen szólalt meg.

Fel akarsz jönni, John?
Az minden vágyam, hogy együtt lehessek veled, de ez ma csak egy trófea lenne, és az talán mindent elrontana. Azt akarom, hogy az első együtt töltött éjszakánkat te is úgy akard, ahogy én. Ha majd erre felkészültél nem csak testben, de lélekben is, én leszek a legboldogabb ember. És remélem téged is azzá tudlak tenni.

Még egy hosszú forró csókot adott a lánynak, és mielőtt az megszólalhatott volna, eltűnt az útkeresztezésben.

Estherrel forgott a világ. Fogalma nincs arról, hogy került fel a lakásba. Leült az ágyra, nem tudja meddig ült ott bambán maga elé nézve. A feje teljesen üres volt. Aztán hátradőlt és nézte a mennyezetet, de nem tudott gondolni semmire. Azt sem tudja mikor aludt el.

Éjjel három órakor felébredt, gyorsan megfürdött, lefeküdt az ágyába, most már pizsamában, és azonnal mély álomba zuhant.

Reggel összetörten ébredt, főzött egy erős kávét, enni nem volt kedve. Mindene fájt, a teste, a lelke, az este emléke. Észrevette, hogy villog a telefonja, sms-t kapott, John irt neki.

Ha soha semmit nem kapok tőled, csak a tegnap délutánt, már boldog lehetek. De sokkal többet szeretnék, mindent akarok.

Többször elolvasta, és egyre jobban érezte magát. Addig olvasgatta, míg a benne lévő üresség helyét átvette, egy olyan érzés, amit még soha nem tapaszt. Nem is tudta magának megfogalmazni, hogy mi az. De arra gondolt, hogy milyen szép az élet, valami elmegy, de jön helyette egy más, talán még jobb dolog. Egész nap könnyűnek érezte magát, és boldog volt.

Délután újabb sms-t kapott.

Tegnap nem jutottunk el a Central Parkba, esetleg ma este?

Esther visszaírt.

Boldogan, de félek, hogy a tegnapi csodát már nem tudod felül múlni.

Pár perc múlva csörgött a telefonja.

Szervusz, szívem hölgye, hogy érzed magad?
Szervusz, John. A reggeli üzeneted virágba borította a napomat, alig várom az újabb ajánlatodat.
Ez most nagyon kétértelműen hangzott, de én úriember vagyok. Ha este megtiszteled társaságomat becses személyeddel, hét órakor várlak a Colombus Circle metró megállóban.
Nekem a megtiszteltetés, hogy rám fecsérled drága idődet. És milyen programot terveztél?
Az most még legyen meglepetés. De bevallom, hogy nagyon szeretnélek lenyűgözni.
Hét óráig az oldalamat kifúrja a kíváncsiság, de megpróbálom türtőztetni magam. Hogy öltözzem?
Ahogy jól érzed magad, mindenesetre az évszaknak megfelelően. Nem kell Black Tie. Én évek óta figyellek, minden ruha jól áll rajtad.
Érdekes, amit mondasz, de majd erre személyesen szeretnék reagálni egy történettel. Mert én is szeretnélek meglepni. Hát akkor, viszlát, most még kell legalább fél óra, hogy kiválasszam, mit vegyek fel. Na, nem azért, mert olyan sok ruhám van, csak a bevezetőd után nehéz lesz döntenem.
Viszlát, szépségem.

Eszter metróval ment a megbeszélt találkozóra. A megbeszélt metróvonal legközelebbi megállója két sarokra van a lakásától, és hat megállót kell utazni a találkahelyig. Közben arra gondolt, milyen figyelmes fiú, olyan helyre szervezte a randit, amely neki kényelmesen megközelíthető. De miért nem jött el érte, ezt majd megkérdezi.

A megbeszélt helyen már várta John, és hamarosan kiderült a meglepetés is. A Central Park sarkánál várta őket egy konflis, amíg a fiú felsegítette a kocsira, átadott neki egy kicsi, de annál szebb kerek virágcsokrot. Az ott lévő takarókból egyet ráterített a lányra. Egy órát kocsikáztak, utána a Marena étteremben vacsoráztak. Minden meseszerű volt, Esther le volt nyűgözve, John teljesen levette a lábáról. Egész este magában összehasonlította Teddyt és Johnt, és az új fiú mindenben magasan verte korábbi szerelmét.

Közben elmesélte Johnnak, hogy mennyire belé volt esve négy évvel korábban, de ő észre sem vette. Ezt a vallomást szánta ma estére, amikor megemlítette, hogy neki is van egy meglepetés története. John elmondta, hogy volt egy tartós kapcsolata abban az időben, és ő is olyan volt, mint Esther Teddy mellett, senkit nem látott csak a szerelmét. Fél évig tartott a románc, és ugyanennyi ideig tartott, amíg a szakítás után magához tért. Ez után figyelt fel Estherre, de akkor már nem volt esélye. Azt is bevallotta jól ismeri Teddyt, a legtöbb kalandját is tudta, és abban is biztos volt, hogy egyszer összetöri Esther szívét. Mégsem szólhatott, mert nem akarta, hogy ő fájdalmat okozzon a lánynak. Csak remélte, hogy minél előbb szakítanak. Hogy azután neki mennyi esélye lesz, azt nem tudhatta, de azt igen, hogy mindent bevet a győzelemért. Az sem véletlen, hogy a partin találkoztak. Nagyon figyelte, hogy mikor jut a szakítás után abba az állapotba a lány, amikor már társaságba jár. És ő ott akart lenni minden olyan helyen, ahol Esther megfordulhat. A lány ezt nem bírta tovább, odahajolt és gyengéden megcsókolta a fiút. Ő csak mosolygott, és ahogy egész este ez után is mindenben Esther gondolatait leste, és látszott boldog, hogy a kedvében járhat. Vacsora után kisétáltak az étteremből, és elindultak a metró megálló felé. A fiú megkérdezte:

Mikor szeretnél velem legközelebb találkozni?
Most nem szeretnék tőled elválni.
Akkor hazakísérhetlek?
Meg hát.

Mindketten nagyot nevettek, mert ismerték azt a viccet, ahol Jancsi és Juliska között lezajlott ez a párbeszéd. A metrón a fiú átkarolva magához szorította és beszélgettek. Mindketten felszabadultak voltak, és tudták, hogy mit akarnak önmaguktól és a másiktól. A ház kapujában John nem szólt semmit, csak kérő szemekkel nézett Estherre, és ő megértette a kérdést.

Nagyon szeretném, ha feljönnél és nálam maradnál reggelig.
Hölgyem az ön kérése parancs számomra.

Ahogy a lakásba értek, már egyikük sem bírt magával. Gyorsan lehúzták, letépték egymás ruháit, és összetekeredve ott kígyóztak egymás karjaiban a nappali nagy szőnyegén. A fiú kezével végigtapogatta minden egyes porcikáját, és közben úgy csókolóztak, hogy a lány alig kapott levegőt. Teste kéjesen rángatózott, és amikor eljutottak a beteljesülésig szívével és lelkével adta oda magát a fiúnak. John gyöngéd volt és határozott, végig irányította szeretkezésük minden pillanatát, és olyan gyönyörben részesítette Esthert, amit korábban soha nem élt át. Szinte azonos pillanatban jutottak el a csúcsra, és utána csak feküdtek egymás mellett, mint aki megsemmisült. Pár másodperc múlva a fiú átkarolta és gyengéden csókolgatni kezdte. A lány csak feküdt a földön, és szemeiből folytak a könnyek. Csendes, felszabadító és boldogító, ugyanakkor rácsodálkozó könnyek voltak. Néhány perc múlva közösen megfürödtek, és a zuhany alatt sem tudtak betelni a másik testének szimpla látványával. Amíg szappanozták egymást, a fiú ujjai olyan tájakra tévedtek, ami a lányt ismét a legnagyobb gyönyörök útján végigvezette. A mámorító fürdés után ágyba bújtak, úgy meztelenül, ahogy a jóisten megteremtette őket, egymás karjaiban feküdtek és beszélgettek. John eközben gyengéden simogatta a lányt, mint aki nem tud betelni az érzéki gyönyörökkel.

Köszönöm, hogy ennyire akartál, nekem ez mindennél fontosabb volt.
Ennyire látszott rajtam, milyen kiéhezett voltam?
Nem, te nem a szexet akartad annyira, hanem engem, és én ezt köszönöm neked.
Ez egy igazi paradoxon. Nem tudom mit akartam annyira, de mostantól nagyon szeretem a szexet. Eddig ez nem volt olyan fontos számomra, mert nem tudtam milyen az igazi, én meg ezt köszönöm neked. Most értettem meg a szex őrülteket, nyilván azt keresik olyan nagyon, amit most tőled kaptam. Nagy veszélyben vagy, mert most engem függővé tettél.
Akkor talán kevesebbet kellene beszélnünk.

És ott folytatták, ahol nemrég abbahagyták, aztán elaludtak, egymás karjaiban, fizikailag kimerülve, de lelkileg teljesen feltöltődve. Reggel John ébredt előbb, és szerette volna, ha szerelme még tovább alszik, de nem bírta megállni, hogy ne csókolgassa szíve hölgyét.

Együtt megreggeliztek, és John ment dolgozni, Esther meg az egyetemre. Aznap már nem találkoztak, mert John egész nap a cég japán vendégeivel tárgyalt, és este főnökeivel együtt vacsorázni vitték a vendégeket. Közben azért két sms-t is küldött Esthernek, aki a fellegekben járt, úgy érezte mintha lebegne a föld felett.

Este korán lefeküdt, és sokáig gondolkodott, valami új, számára ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Nagyon jó volt az előző napja, olyan élményben volt része, amiről azt hitte, az csak a regényekben létezik. És közben rájött, hogy megvan az első dolog, amiben John nem tudta felülmúlni Teddyt. Most, hogy nincs itt, nincs hiányérzete, ezt nem értette. Amit tegnap kapott tőle, a kedvessége, a figyelme, az odaadása, a tapintata, és a testiségnek egy új nagyszerű élménye, minden olyan fantasztikus volt, és most még sincs hiányérzete. Ez nagyon furcsa, Teddy soha nem volt ilyen klassz hozzá, de ő mindig hiányzott, ha nem volt jelen. Végül arra a megállapításra jutott, hogy nem szerelmes. Igaz csak néhány napja kezdtek el járni, biztosan idő kell a szerelemhez.

Nagyon kellemes napok következtek. John majdnem minden nap nála aludt, délutánonként és esténként sétáltak együtt, közös programokat szerveztek. Mindig nagyon figyelmes volt, leste a lány minden gondolatát, naponta kedveskedett valami apró ajándékkal, vagy virággal.

Sétáik közben több alkalommal felmentek John lakásába, ami az északi 96. utcában volt közel a Park sugárúthoz. A fiú otthona egy három szobás hetedik emeleti lakás minimál stílusban berendezve, a ház alatti többszintes parkolóban saját kocsi beállóval. Igazi luxusház, minden szolgáltatással, uszodával, kondi teremmel.

Amikor a fiú nagyanyja meghalt, szülei magukhoz vették John nagyapját, és a lakásba ő költözött be. Teljesen felújította, és saját ízlése szerint berendezte. Akkor még egyetemista volt, és minden költséget nagyapja fizetett.

Az éjszakákat Esther lakásában töltötték, de ha ide feljöttek, minden alkalommal a hálószobai nagy ágyat alaposan kipróbálták. Szép lakás volt, nagyon jó helyen. A fenntartása is sokba került, de John nem akarta eladni, szerette a lakást, gyakran elhozta ide nagyapját, hogy együtt nosztalgiázzanak a kisöreggel, ahogy ő nevezte Papamacival.

Egyik vasárnap, amikor Esther és John együtt mentek Albanyba nagyapáért, a fiú szülei már a barátaiknál voltak a szokásos hétvégi partijukon. A szülőket Esther aznap nem ismerhette meg, de Papamacival nagyon jól összebarátkoztak. A kisöreg hazafelé, az autóban megfogta Esther kezét.

Édes gyermekem, szeretném, ha abban a lakásban te nagyon boldoggá tennéd az unokámat. Mindennap imádkozni fogok a jóistenhez, hogy szeresd meg Johnt, úgy ahogy ő szeret téged.
Drága Papamaci, ígérem, hogy nagyon igyekszem, John ezt igazán megérdemelné.

Később elgondolkodott azon, hogy Papamaci mennyire belelátott, a lelke mélyére. Jaj de jó lenne, ha ezt a csodálatos embert valóban megszeretné, úgy, hogy mindig a zsigereiben érezze. Talán idővel ez is meglesz.

Egyik este találkozott John szüleivel is a Joanne Trattoriában. Ez is a nyugati 96. utcában volt közel a fiú lakásához. John előre figyelmeztette Esthert, hogy ne érje meglepetés, anyja igazi sznob, apja meg egy papucs, aki majmolja a feleségét. Az étterem és az ételek kiválóak voltak, és megértette miért szereti John, hogy szülei Albanyban laknak. Százötven mérföldre vannak egymástól, jószerivel csak a fontosabb ünnepeken találkoznak. A fiú szerette a szüleit, de évente néhány alkalommal elég volt velük együtt tölteni azt a fél napot. Ugyanakkor nagyapját rajongásig imádta, és sajnálta, hogy olyan közegben kell élnie, ami neki annyira idegen. Ezért havonta egyszer elhozta őt New Yorkba, sétáltak a Central Parkban, nosztalgiáztak a lakásban, régi öreg kis éttermekben ebédeltek, többnyire Caronál. Ilyenkor legtöbbször a szüleivel nem is találkozott, ők élték a saját életüket a sznob barátaikkal. Partikra jártak, vagy közös kirándulásokon töltötték el a hétvégéket.

Gyorsan repült az idő, Esther már a záróvizsgájára készült, amikor egyik hétvégén az apja megkérdezte.

Mikor mesélsz a fiúról?
Melyik fiúról beszélsz Apa?
Kislányom, pontosan meg tudom mondani, hogy mióta van új barátod, én róla beszélek.
És ezt honnan tudod? Kémkedtek utánam?
Ugyan kicsim, csak nem képzeled rólunk. De látszik rajtad a nagy változás. Mikor mutatod be? Szeretném megköszönni neki, hogy a mi kicsikénknek visszaadta az életkedvét.
Még nincs itt az ideje, nem tudom mennyire lesz tartós a kapcsolatunk. De igazad van, ismét hiszem, hogy szép az élet.

És elkezdett ömleni belőle a szó. Elmondta milyen nagyszerű fiúval hozta össze a sors, aki mindenben a kedvében akar járni. Sok mindent elmesélt Johnról az apjának, majdnem mindent. Az édesanyja a beszélgetés végébe kapcsolódott be, azonnal elvonszolta lányát egy másik szobába, és mindent újra el kellett mondani. Még arról is beszélt, hogy mennyivel jobb vele a szex, mint ahogy eddig azt megszokta. Anyja nem kérdezett semmit, csak hallgatta lányát, aki átszellemülten mesélte el az elmúlt hetek élményeit. Amikor befejezte önkéntes vallomását csak annyit kérdezett:

Szerelmes vagy kislányom?
Hát azt hiszem nem. Még nem, de remélem, hogy az leszek.

És beszélt a kétségeiről, hogy már hányszor összehasonlította a két fiút. John mindenben toronymagasan veri Teddyt, egyet kivéve, a távollétében nincs hiányérzete.

Erről Johnnak nem beszélt, nem akarta megbántani. Helyette nagyon sokat mesélt neki a korábbi életéről, a családjáról, a gondolatairól a jövőjét illetően. Teddyről mindig csak annyit, hogy ne bántsa meg az emlékét. A fiú nagyon tapintatos volt ebben is, soha nem kérdezett olyant, ami az előző három éves nagy szerelmét befeketíthette volna. Végül megfogalmazta magának, John helyet kaphatna azon a piedesztálon, amelyre eddig csak apja és nagyapja volt méltó. De akkor miért nem szerelmes belé? Azon is elgondolkodott, mi lesz, ha elutazik egy évre. És úgy érezte hiányozni fog John, de a távolléte nem fog fájni.

Az utazás előtti utolsó hétvégére meghívta szüleihez a fiút. Nem akarta, hogy a repülőtéren a búcsúzkodás közben mutassa be őt, ez nem lenne méltó egyikükhöz sem. A meghívás vasárnap ebédre szólt, John, mint mindig most is tüneményes volt, szülei és nagyszülei el voltak ragadtatva tőle.

Sportos ugyanakkor elegáns öltöny volt rajta, minden hölgynek külön hozott egy-egy gyönyörű csokrot, gondosan válogatva a koruknak és egyéniségüknek megfelelő virágokból. Korábbi beszélgetéseik alkalmával ügyesen kiszedte Estherből, hogy kinek mi a kedvenc virága, ő erre akkor fel sem figyelt. Könnyed volt, visszafogott és nagyon udvarias, anyja szerint már gyanúsan tökéletes. Nagyon fess és csinos volt, lágy férfias vonásokkal, ezt a hölgyek utána megbeszélték egymással. Tökéletesen illik az ő csodaszép kislányukhoz.

A szülők ragaszkodtak hozzá, hogy lányuk hozza el barátját kedden a nagyszülőknek rendezendő vacsorára, ezt diszkréten, az öregeket kizárva megbeszélték a két fiatallal.

A délután nagyon kellemesen telt, beszélgettek együtt, vagy külön a hölgyek és külön az urak. Este John és Esther elköszöntek a lány szüleitől, és mentek haza, a fiú lakására. A búcsúzáskor anyja és nagyanyja sírtak, és nagyapa szemében is megjelent egy könnycsepp. A két öreg arra gondolt, vajon látják e még az unokájukat a hosszú távollét után. Aztán ahogy elmentek a fiatalok, szülei és nagyszülei megegyeztek abban, hogy a két öreg csont nem megy haza, a következő napokat Jerseyben töltik, és együtt mennek ki csütörtökön a repülőtérre, Esthert elbúcsúztatni.

John azt kérte a lánytól, hogy a mai és a következő estéket töltsék el nála. Azt akarta, hogy minden este elbúcsúzzanak, ahogy ő fogalmazta, szeretné, ha Esther egy évig minden nap gondolna rá, és az együtt átélt szép, buja éjszakákra.

Amikor felmentek, Esther egészen meghatódott, a fiú a lakást telerakta virágokkal. Egy kicsit beszélgettek, és John javasolta, hogy menjenek le úszni.

De nincs fürdőruhám.
Azt te csak hiszed, - és elővett egy új bikinit.

Azonnal fel kellett próbálni, és a próba olyan jól sikerült, hogy az ágyban kötöttek ki. De utána azért lementek és megfürödtek, úsztak egy nagyot, együtt szaunáztak. Már késő este volt, vagy inkább kora éjszaka, csak ketten voltak az uszodában. A lakásban együtt zuhanyoztak, és addig simogatták, csókolgatták egymást a meleg vízsugár alatt, míg újból megjött az étvágyuk az együttlétre. Azután lefeküdtek és több órán keresztül beszélgettek, egészen hajnalig. John bevallotta, hogy ebben a lakásban még senki nem maradt itt éjszakára. Közel három éve van meg a lakása, akkor ő már Esthert szerette, még csak messziről plátói szerelemmel. És persze voltak közben kapcsolatai, de elhatározta, hogy éjszakára csak az a lány maradhat nála, aki a személyiségével az Esther iránti sóvárgását elhomályosítja, de ilyent eddig nem talált. Aztán a fiú, félénken most is az Új-Zélandi útra terelte a szót.

Biztos vagy benne, hogy egy évre itt akarsz hagyni mindent?- Szándékosan nem úgy fogalmazott, hogy "engem".
Igen, de nem hagyok itt semmit, mindent viszek magammal, itt bent a lelkemben. De szükségem van időre és térre, hogy feldolgozzam az elmúlt három évet, és azon belül az elmúlt két hónapot.
Ugye tudod, hogy egy év nagyon nagy idő? Most, hogy felszabadítottam benned a szex őrültet, nem fogod kibírni férfi nélkül.
És te kibírod nő nélkül?
Ez nem fair, te mész el.
És te itt akarsz tartani?
Én azt akarom, ami neked a legjobb. És tudom, hogy nagyon menni akarsz. Ha csak a magam szempontjait nézném, nem engednélek el.
Legjobb lenne, ha magammal vihetnélek.
Ne beszéljünk arról, ami nincs. Inkább beszéljünk arról, hogy én szabadságot adok neked egy évre. Szexuális szabadságot is. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Ne menj bele ész nélkül mindenféle kalandba, de élj úgy, ahogy neked a legjobb. És ha vissza akarsz jönni hozzám, én itt leszek egy év múlva is.
És mit kérsz ezért cserébe?
Hogy úgy szeress, ahogy én téged.
Hát tudod?
Még Papamaci is észrevette. Én ezt minden nap érzem, amikor a karjaimban vagy. Te vagy a legpompásabb szerető, aki az életemben volt, és valaha is lehet. De én többre vágyom, a mindent akarom, vagy semmit. Ezért engedlek el, hiányozni fogsz, talán bele is pusztulok. De azt akarom, ha visszajössz, csak az enyém legyél. Ha újból itt leszel velem, azt akarom, hogy ne csak a szeretőm legyél, de a lelki társam is. Olyan magasságokba repültem veled, hogy ennél kevesebbel már nem érem be.
Olyan drága vagy, mindjárt sírok.
Az jó, de ha visszajössz hozzám, örökre felszárítom a könnyeidet.

A lány megcsókolta kedvesét, és a következő percben mindketten mély álomba zuhantak.

Kora délelőtt John kocsival elvitte Esthert az egyetemre, és vele maradt, megvárta a záróvizsgáját. Utána együtt ebédeltek egy kis olasz étteremben, Papamaci egyik kedvenc törzshelyén. John elmondta, hogy ezt az éttermet dédapja barátja alapította, akivel együtt emigráltak Olaszországból. Családi étterem volt, és úgy bántak velük, mintha ők is családtagok lennének.

Esther szerint a vizsgája jól sikerült, és úgy érezte az élete is majdnem tökéletes. Sokan a fél karjukat adnák egy ilyen életért, de ő a szülei mellett megtanulta, hogy mindig a tökéletesre törekedjen. Azt remélte, hogy az egy éves távollét meghozza még azt a keveset, ami az életéből hiányzik, a valódi, mindent elsöprő szerelem érzését.

Kedden egész napja azzal telt, hogy a bútorait eladta. Talált egy olyan üzletet, ahol mindent átvettek, bútort, konyhafelszerelést, dísztárgyakat. Személyes holmiját átvitte szülei lakásába, egy utazótáskába beletett annyi ruhát, ami a következő napokra elég, és összepakolt az utazásra.

Este a nagyszüleit apjáék elvitték az étterembe. Ők úgy tudták Esthert búcsúztatják el. Az utazótáskáját betette John kocsijába, és kilenc órakor együtt mentek a Central Park sarkába a Jean-Georges étterembe. Káprázatos hely volt, a vacsora méltó volt a Michelin csillagokhoz. A két öreg még mindig nem sejtett semmit.

Vacsora után lekapcsolták a legtöbb villanyt, és egy pincér hozta a tortát, rajta két tűzijáték, és egy összeölelkező idősödő pár marcipánból, egyikük kezében egy nyolcas, a másiknál a nulla számok. A háttérben megjelent egy háromtagú cigányzenekar és játszották a Happy Birthday dallamait. A családtagok felköszöntötték az ünnepelteket, akik sírtak, aztán a két hölgy velük együtt sírt. Előkerültek az ajándékok, a zenészek csodás hangversenyt adtak. Mindenki nagyon boldog volt, az étteremből a vendégek többsége odajött gratulálni, és elkezdődött egy fergeteges parti. A prímás angolul elmondta, hogy ők a híres magyar száztagú cigányzenekar tagjai, akik most New Yorkban vendégszerepelnek. És az előadott számokat a produkciójukból válogatták, és a két öregnek átadtak két tiszteletjegyet a díszelőadásra. Utána nagyapa felállt, elmondta az étteremben lévőknek, milyen kedvesek, hogy megosztják velük a boldogságukat. Ő majdnem hatvan évvel ezelőtt kényszerült arra, hogy elhagyja a hazáját, és utána kéz a kézben keresték meg új hazájukat a feleségével, akivel egyébként napra pontosan hatvan éve ismerik egymást. Ezért ez most nemcsak a kettejük születésnapja, de a megismerkedésük évfordulója is. És most énekelni szeretne arról a kislányról, akivel együtt indultak el ötvennyolc éve, és akinek mindent köszönhet, a szerelmet, a családját, a boldogságát, és az egész életét. És elénekelte kellemes bariton hangján a "Csak egy kislány van a világon" magyar nótát, a zenészek gyönyörű kísérete mellett. Nagymama a dalt végig zokogta, miközben férje csak énekelt és fogta örök szerelme két kezét. Az egész étterem együtt sírt velük, a vendégek, a személyzet, még a zenészek is. John úgy érezte csodálatos családot kap, ha Esther is úgy akarja.

Az étterem előtt azzal búcsúztak, hogy már csak a repülőtéren találkoznak, a hölgyek ezért megint sírtak. Ezzel együtt gyönyörű este volt.

A fiú lakására mentek, tele meghatottsággal, és boldogan feledkeztek egymásba. Reggel amikor Esther felébredt, barátja már nem volt otthon. Megbeszélték, még hazafelé menet, hogy másnap a fiúnak korán reggel dolga van, de délben találkoznak a lakásban, addig a lánynak is van intézni valója a másnapi utazásával kapcsolatban. Fél egykor jött meg John Papamaci kíséretében, a kis öreg meghatottan ölelgette Esthert. De nem maradt sok idejük a beszélgetésre, mert elindultak a szokásos New York turnéra, most először hármasban. Sétáltak egy órát a Central Parkban, kihasználva, hogy már nagyon kellemes volt az idő. Papamaci kedvenc helyét keresték fel, megcsodálták a Bethesda Arcade gyönyörű vonalait, és a Minton Tiles fantasztikus kerámia berakásait a falakon és a mennyezeten. Kisétáltak a tó partjára, és gyönyörködtek a természet csodás tavaszi színeiben. Esther magában felidézte a kocsikázásukat, amikor a ráterített pokróc alatt összebújtak, és csókolóztak.

Sétájuk után beültek a megszokott olasz kisvendéglőbe. A személyzet minden tagja otthagyta munkáját és össze-vissza csókolták az öregurat. Előkerült az étterem alapítójának fia is, aki a nagypapával hasonló korú volt. Az asztalukhoz ült, és a két kisöreg a három órásra sikeredett ebédet végig anekdotázta, és nevette. Néha más családtagok is melléjük ültek, az egész olyan volt, mint egy olasz filmszatíra, nagy hangzavar, állandó kavarodás, harsány hahota. De az egész vendéglő az olasz életérzéssel volt telítve. A tulajdonos közben elmesélte Esthernek, hogy amikor megörökölte apjától a trattoriát, fejlesztésbe fogott, ami csődbe vitte. Csak úgy tudta megmenteni az éttermet, hogy eladtak mindenüket, és két évig a barátjuknál laktak nyolcan egy két szobás lakásban. Azóta ő a testvérének tekinti öreg cimboráját. Most éppen arra kapacitálja, hogy költözzön hozzájuk, hagyja ott a sznob menyét. Ezen is jó nagyot kacagtak.

Ebéd után kocsiba ültek és visszavitték Papamacit Albanyba. Közben Esther elmesélte a kisöregnek, hogy valamikor ők is itt laktak. Legfeljebb negyedórát töltöttek együtt a szülőkkel, de a lány megállapította, ennyi bőven elég volt belőlük.

Hazafelé John elmondta, pár napja hívta fel anyja, hogy Papamaci nagyon szeretne még az utazás előtt találkozni Estherrel, ezért szervezte meg ezt a mai napot. A két fiatal azt is megbeszélte, hogy otthon elbúcsúznak egymástól, mert másnap, a repülőtéren teret adnak a nagy családi búcsúzkodásnak.

A fiatalok búcsúja frenetikus volt. Úgy ölelték egymást, mint akik soha nem akarnak elválni, és közben olyan sok mindent meg kellett beszélniük. Már világos volt, amikor Esther a sok bujálkodástól kimerülve alig hallhatóan megjegyezte.

Nem is értem honnan van benned ennyi erő?
Egy évig hiányolnom kell az együttléteinket, muszáj volt spájzolnom a szűkös időkre.

Dél körül felkeltek, John készített egy finom reggelit, ittak egy nagy pohár kávét, és elindultak a repülőtérre. Eszter minden személyes holmija az utazótáskában volt, ezt majd apja hazaviszi, és ő hozza ki a bőröndöt és a kézipoggyászt, amit Esther már a hét végén becsomagolt.

A Kennedy repülőtéren várták őket a szülők és nagyszülők, na meg a két bőrönd. Fél hétkor ment a gép San Franciscoba, ott a repülőtéren várja majd a világ legklasszabb unokafivére. És két nap múlva megy tovább reményei szerint egy gyönyörű, nagy kalandra.

A búcsúzkodás most különösen nehéz volt, mindenki tudta az egy év nagyon hosszú, a hölgyek sírtak, a férfiak könnyeztek.

Az IBERIA légitársasággal utazott, a hat és fél óra gyorsan eltelt. Felszállás után egy órával hozták az inni és ennivalót. Több mint másfél órát töltöttek el az étkezéssel. Később filmet nézett és zenét hallgatott, kicsit beszélgetett a mellette ülő utassal. És gondolkodott, még vacsora közben is. Sokat várt ettől az évtől, és gondolatai állandóan visszatértek Johnhoz. Nagyon szerette volna, ha a kapcsolatuk folytatódik, mert élete eddigi legszebb két hónapja állt mögötte. Ugyanakkor tudta, hogy ha nem lesz teljes szívével szerelmes a fiúba, meg kell szakítani vele a kapcsolatot. John a megtestesült tökéletesség. Ha szerelem nélkül folytatják, akkor előbb vagy utóbb hozzá megy feleségül, de ő olyan férjet akart, akit teljes szívéből szeret. Egyszer erről is beszélgetett nagyapjával, legfőbb bizalmasával, a bölcs öreggel.

Nagyapa ez egy őrület. Lehet, hogy találok egy olyan férfit, akit tiszta szívemből szeretek, akivel összeházasodom. És mi van, ha kiderül róla, hogy ő nem tudja ugyanezt a szerelmet adni nekem.
Egyetlenem, ezen ne görcsölj. Először is a te felelősséged csak a saját érzéseidre terjed ki. És ha legalább te szerelmes vagy már kétszer olyan jó az esélyed egy jó házasságra, mintha egyikőtök sem az. Másodszor meg fogod érezni, ha a férfi, akivel megosztod minden gondolatodat szerelmes beléd.
Te is érezted nagymamin, hogy szerelmes?
Mi az, hogy. Gondolod, ha nem lett volna az, végig tudom cibálni az egész világon, hogy vállalta volna a bizonytalanságot, a nélkülözést, a családja elhagyását egy számára idegen pasasért? Mi akkor már fülig szerelmesek voltunk, mindketten.
Nagyon szeretlek benneteket nagyapa.
Igen, tudom egyetlenem. Mond csak, gondolkodtál már azon, hogy miért mondják olyan gyakran egymásnak ezt az emberek?
Nem, ezen még nem gondolkodtam.
Persze, hogy nem, te ebben nőttél fel. De én még emlékszem, hogy ez Magyarországon nem volt divat, legalább is abban az időben. Ez egy jó szokás, mert jó ezt hallani. De ha mellette az ember nem érzi ott bent, hogy a másik ezt nem csak mondja, akkor megette a fene.

Most eltöprengett nagyapja mondatain. John is megérezte, hogy nem szerelmes belé, jaj de jó lenne, ha ez megváltozna.

Muszáj lesz a gondolatait elterelnie a fiúról, élni kell a saját életét. A bölcs öregnek erre is volt receptje, az utolsó együtt töltött hétvégén, amikor bevallotta a kisöregnek, hogy nagyon jó Johnnal együtt lenni, de úgy érzi, hogy nem szerelmes belé.

Egyetlenem, ha elutazol, zárd le életed jelenlegi szakaszát. Nem kell örökre, de erre az egy évre mindenképpen. Még olyan keveset éltél, és abból is három évet egy olyan kapcsolatban, aminek nem volt semmi értelme. Csak két dolognak van értelme: a tisztességes útkeresésnek, és annak, amikor az útra rátalálsz. Van, aki szerencsés és hamar megtalálja a helyes utat, mint mi nagyanyáddal. Mások évekig keresik, míg rálelnek. És sajnos az emberek nagytöbbsége soha nem találja meg, mert túl korán feladják. Ezért van a sok válás. Mert amikor rájönnek, hogy rossz úton járnak, már késő. Te is azt hitted, hogy megtaláltad az utadat, és a legszebb három évedet kidobtad az ablakon. De nem féltelek, nagyon okos kislány vagy. Keresd az utadat, rá fogsz jönni, ha megtaláltad.

Képek a 2. fejezethez