4. fejezet

Reggel fél nyolc volt, mire az útlevél és vámvizsgálaton átesett, és csomagjaival a kezében azon gondolkodott, hogy jut el a szállására. Ő a vizsgái miatt nem ért rá, de John interneten szervezett lakást, egy apartman házban. Meglepetésére a saját nevét látta az egyik utasokra várakozó kínai ember kezében feltartott táblán. Kiderült, John arról is gondoskodott, hogy érte jöjjenek. Milyen rendes ez a fiú, talán mégsem kellett volna otthagynia, egy ilyen kaland kedvéért.

Útközben az autóban beszélgettek kísérőjével, fél óra alatt érkeztek meg a szállására, a Symods utcában, a Grafton városrészben. Nyolcadik emeleten volt a lakása, egy nagy helyiség a nappali, háló, étkező, és konyha egyben, és külön a fürdőszoba és a toalett. Az emeleten tizenkét lakás, később néhányat megismert, különböző méretűek voltak, köztük egy és két hálószobásak is. Tizenhat szintes volt az épület, minden szinten bérlakások. A lakók többsége külföldi, általában néhány hétig, vagy egy-két hónapig laktak itt.

Reggel nyolc óra volt és nem volt álmos, ezért fürdés után átöltözött és lement a környékkel ismerkedni. Amikor a ház előtt azon gondolkodott, hogy merre induljon, arra lett figyelmes, hogy egy fiatal pár jön ki a házból és magyarul beszélnek, rájuk köszönt.

Szevasztok Magyarok.
Szia, te nem magyar vagy, akkor ki vagy?
Amerikai vagyok, de tudok egy kicsit magyarul.
Ahogy hallom nem is kicsit, csak a kiejtésed nagyon Amerikai. Te is itt laksz?
Igen, most reggel jöttem, és kicsit körülnézek a környéken.
Mi most megyünk dolgozni, de este, ha akarod, beszélgethetünk.
Jó én a 814.ben lakom, akkor gyertek be, ha megjöttetek.
Rendben, beszólunk úgy hat körül, de te jössz át hozzánk egy finom magyaros vacsorára.
O.K. majd találkozunk, szevasztok.
Szevasz, jó nézelődést.

Na, ez jól indul, alighogy betette a lábát, máris lesz ismerőse. Most kezében az IPadjével bement egy közeli kávézóba. Felhívta skypon a szüleit, és miközben beszélgettek, ivott egy kávét és evett egy szendvicset. A kávézóban a pincér készségesen felajánlotta, üljön be az irodába, ott nem zavarják a beszélgetésben. Úgy negyven percig beszélt a szüleivel, mindenről részletesen be kellett számolnia. Írt még egy e-mailt Johnnak, és ahogy megegyeztek ezzel befejezték a kommunikációt. Utolsó közös éjszakájukon beszéltek erről.

Ha megérkeztél, küldj egy levelet, hogy tudjam, minden rendben van. Utána, csak akkor akarok rólad tudni, ha fáj neked, hogy hiányzom.
Miért nem beszélhetünk rendszeresen?
És beszámolunk egymásnak, hogy kivel milyen volt?
Jaj de obszcén vagy! Arról nem kell beszámolni.
Már mondtam neked mindent, vagy semmit. Kaptál tőlem egy év korlátlan szabadságot. Ha beszélünk közben, és egyes dolgokat elhallgatunk, az olyan, mintha hazudnánk egymásnak.
És ha kiderül, hogy szeretlek, és majd házasok leszünk, soha nem mondjuk el egymásnak, ami történ.
Dehogynem, majd elmondjuk, és lehet, hogy fájni is fog, de ez az ára a mindennek. És ha a semmi jut nekünk, akkor meg mindegy.

A kávézóban még beszélgetett a pincérekkel, meglepte, hogy itt mindenki milyen készséges vele. Utána folytatta felfedező útját, lement a tengerpartra. A pincér kikísérte, és megmutatta merre induljon el a Queens utcáig, ott majd jobbra menjen, az út a partra vezet.

Húsz perc műlva már lent sétált a tengerparton, útközben igazi belvárosi nyüzsgés vette körül. Június közepe volt, ilyenkor kezdődik itt a tél, de a napsütésben már most reggel is tíz fok van, és jóval melegebbnek érződik. Eszébe jutott, hogy nem kente be magát. Bement egy drogériába vett egy naptejet, és az arcát, a nyakát, a kezét bekente.

Fél hatig sétált és nézelődött, azután elindult a szállása felé. Ahogy megérkezett, néhány perc múlva jött a szomszédja, Gábor, és mondta, hogy Éva már készíti a paprikás csirkét. Ők az ötödiken laknak, egy két hálószobás lakásban. Beszélgetésükből kiderült, együtt jöttek Magyarországról, egy hónapja, de nem járnak együtt. Mint mondták kipróbálták egymást, de csak jó barátok, mindketten élik a saját életüket, mégis jó így együtt lakni, tudják egymást segíteni.

És mit csináltok most?
Egy építési vállalkozónak dolgozunk, Gábor főleg a famunkákon, én a kész házakat takarítom, vagy segítek a kertek rendezésében. Próbáltunk pincérként is dolgozni, de ez jobb munka. Itt csak a tulajdonos csesztet bennünket, reggel kilenctől délután ötig dolgozunk, persze csak feketén. Vannak bejelentett dolgozói, ők Kivik, vagy Maorik, most Gáborral ketten vagyunk nála alkalmi munkások. Hetente hat napot nyomjuk, minden szombaton fizet, a vasárnap szabad.
És jól kerestek?
Minden relatív. Fele annyi a pénzünk, mint a kiwiknek, de azt zsebbe kapjuk, nem terheli semmilyen adó, vagy járulék. Elég nyugodt munka, és a keresetünk felét meg tudjuk takarítani. Te mit akarsz csinálni?
Még nem tudom. Pincéri munkát keresek, de gondoltam arra is, hogy mezőgazdasági idénymunkát vállalok.
Értesz hozzá?
Nem, de szeretem a természetet, és az embereket. Ezért ezt a kettőt gondoltam.
Összehozzunk a tulajjal?
Még ne, egy hetet szeretnék csak lógni, azután majd megbeszéljük.
És meddig akarsz itt lakni?
Van jobb lehetőség?
Mi azt tervezzük, hogy bérelünk kijjebb egy kis házat, nincs kedved beszállni?
Beszélhetünk róla, majd egy hét múlva.

Este tíz órakor elbúcsúzott a furcsa pártól, megfürdött, és lefeküdt, nem kellett elringatni.

Reggel hét órakor ébredt. Előző nap bevásárolta a legszükségesebbeket, arra gondolt, hogy főz magának kávét, és vajas pirítóst eszik hozzá. De meggondolta magát, lement a tegnap megismert kávézóba. Megreggelizett, és az irodában egy órát beszélgetett szüleivel. Megbeszélték, ez a legjobb időszak a kommunikációra. Minden reggel hívja őket skypon, ilyenkor otthon délután van. Ha nem lesz alkalmas, mert valamelyikük nem ér rá, akkor írnak egymásnak. És anyja Johnra terelte a szót.

Mit tudsz róla?
Semmit, írtam neki, hogy szerencsésen megérkeztem, de megegyeztünk, hogy ez után nem beszélünk, és nem írunk.
Nem félsz, hogy elveszíted?
De, nagyon félek. Ezt mégis végig akarom csinálni.
Lányom, tudod, hogy mit teszel?
Muszáj addig ezt az utat járnom, amíg nem hiányzik legalább annyira, mint ahogy Teddy hiányzott. De ezt már megbeszéltük.
Jó, csak lehet, hogy mi jobban beleszerettünk ebbe a fiúba, mint te.
Tegnap itt a házban megismertem egy magyar párt. Este náluk ettem paprikás csirkét.
Ne mond, és hová valók?
Ezt nem kérdeztem. Kétszer voltam Magyarországon, összesen egy hónapot. Ha mondanak egy városnevet, azt sem tudom, az merre van.
Azért csak kérdezd meg, az öregeket biztosan érdekelni fogja.
Rendben, vasárnap elmegyünk együtt kirándulni, akkor megkérdezem. Lehet, hogy együtt bérelünk majd egy házat.
Miért nem jó neked ez a lakás. Bent van a városban, mindenhez közel.
Azt mondtam, lehet. Anyu, nagylány vagyok.
Szerinted, de nekem ötven éves korodban is a kislányom leszel.

Ezen mindenki jót nevetett, és ezzel elköszönt szüleitől. Kiment az irodából és sokáig beszélgetett a pincérekkel. Mindegyik kedves és segítőkész volt, de az egyiken már tegnap is látta, hogy nagyon kereste a társaságát. Most legalább két órát beszélgettek. A fiú Skóciából jött, közel egy éve él itt, és azt fontolgatja, hogy évekig itt is marad. Nagyon sok hasznos tanácsot adott. De nem az esete, ha már új kapcsolatba kezd, magasra van téve a mérce.

Lement a tengerpartra, a nap erősen tűzött. Otthon bekente magát naptejjel, de le is hozta a flakont, most újra átkente az arcát, és a kezét. Észrevette, hogy többen, főleg férfiak megálltak és megfordultak utána. Gyönyörködtek benne, de nem voltak tolakodóak. Ez is tetszett, szerette, ha felfigyelnek rá, de irtózott attól, ha erőszakosan közelednek hozzá. Elsétált a jacht kikötőbe, megnézte, ahogy a gyaloghidat megemelik, ha egy vitorlás ki, vagy be közlekedik. Jól érezte magát. Nem fájlalta, hogy egyedül van, rájött nem is olyan rossz szinglinek lenni. Három évig sehová nem ment egyedül, most jött rá, hogy ez hiányzott, csak nem tudatosult benne. Istenem, milyen jó szabadnak lenni. Aztán, mintha villámcsapás érte volna, meglátott egy férfit az egyik vitorláson. Olyan volt, mint egy görög isten rövid kabátban. Egy percig meg sem tudott mozdulni, aztán közelebb merészkedett, hogy jobban szemügyre vegye, és ekkor megjelent a fedélzeten egy nő. Magas, karcsú, jól öltözött. A nő gyönyörű volt, és ebben a pillanatban eltűnt a varázs, a férfi már nem volt Adonisz, csak egy mindennapi ember. Leült egy padra, eltöprengett, mi babonázta meg egy percre, és mi változott meg a nő megjelenésével. Nem értette mi zajlik benne, de nem sokáig töprengett a történteken.

Később a belvárosban sétált, délután egy gyorsétteremben evett Thay ételt, ami finom volt és kiadós.

Az épületek alsó szintjén kávézók, éttermek, üzletek. Itt nem fog unatkozni és éhen halni. Nagyon tetszett minden, amit eddig látott. A nap már nem sütött, lehűlt a levegő, ezért elindul, hazafelé.

Este evett egy szendvicset, amit a lakása közelében vásárolt, melegebb ruhát vett fel, és ismét lement az utcára.

Egy nyüzsgő kávézó-bárban elbeszélgetett a fiatalokkal. Feltűnt neki, hogy mindig zsúfolásig vannak az üzletek és a szórakozóhelyek, pedig tele van velük a város. Itt az emberek szeretnek élni, és láthatóan jól élnek.

Két nap múlva este ő látta vendégül Gábort és Évát. Az egyik zöldségesben talált olyan paprikacsomagot, amely valamelyest hasonlított az Európában ismert paprikához. Nagymamájától tanulta meg a magyar lecsó receptjét, ezt akart főzni magyar barátainak. Vett hagymát, fokhagymát, paradicsomot, két csomag paprikát, még külön két kápia paprikát, piros paprikaőrleményt, chorizó kolbászt. Egy pékségben látott szép bagettet, abból is hazavitt három darabot. És a magyar pár szerint is tökéletes lecsót főzött. Felbontottak egy üveg Marlborough vörösbort, és vacsora előtt ittak egy japán Nikka all malt whiskeyt. Jól belakmároztak, és tíz óráig tartott a traccs parti. Megbeszélték, hogy hová menjenek kirándulni vasárnap.

Új ismerősei meséltek az emberekről, az életről, a munkájukról. Megegyeztek abban is, hogy vasárnap Esther választ ad arra, hogy akar e velük lakni.

A hét eltelt, Esther sokat sétált, érdeklődött pincéri állás ügyben, több étteremben. Remélte, hogy az angol melletti francia tudása segíteni fog. Pénteken az egyik nagy étterem vezetője elmondta neki a valós helyzetet. Az Új Zélandi bevándorlási szabályozás nagyon szigorú. Esthernek turista vízuma volt, ezzel nem lehetett hivatalosan munkát vállalni. Komolyabb cégek meg nem vállalják be a fekete alkalmaztatást. Munkavállalási vízumot kellene szerezni, de azt csak akkor kap, ha már van fix munkahelye. Ráadásul külföldi munkavállalását csak akkor engedélyezik, ha hiányszakmában akarják foglalkoztatni, továbbá a munkáltató igazolja, hogy meghirdette, és helyi lakos nem jelentkezett. Ezek után Esther úgy döntött, hogy megpróbálja az építési vállalkozónál az alkalmi munkát. Ezt csak úgy tudja csinálni, ha összeköltözik a két magyarral, mert minden reggel el kell jutni az adott munkahelyre. A két magyar közösen vett egy autót, majd beszáll annak a fenntartásába. Aztán majd meglátja, hogyan tovább.

Vasárnap a húsz éves autóval elmentek egy nagyon szép esőerdőben lévő kirándulóhelyre, Esther csak ámult, amikor az erdőben sétáltak. Buja növényzet, egzotikus fák sokasága, pontosan úgy, ahogy a filmekben látta. Közöttük olyan pálmafák, melyeknek lombja úgy nézett ki, mint egy páfrány. És amit ő otthon szobafenyőként dédelgetett, az itt tizenöt méter magasra nyúló faóriás volt.

Visszafelé megnéztek egy bérelhető, háromszobás lakást, de nem nyerte el a tetszésüket.

Képek a 4. fejezethez