1. fejezet

Esther izgatottan gondolt közelgő utazására. Mindig örömet okoz neki, ha utazhat, ha más országokat, tájakat, embereket, szokásokat ismerhet meg. Különösen, hogy ez a mostani útja egy régen dédelgetett álmát valósítja meg, nem akárhová, Új-Zélandra készül.

Szerencsésnek mondhatja magát, már elég sokat látott Amerikából, és volt néhányszor Európában is.

De Új-Zéland az valami más, egy különleges ország mesés természeti adottságokkal, és az ottani életformáról is már sok szépet hallott.

Úgy tervezi, hogy fél évet dolgozik majd, és utána a keresetéből fél évig csavarog az országban, esetleg még Ausztráliába is átugrik.

Minden anyai és atyai rábeszélés ellenére, nem akarja, hogy szülei fizessék az útját. Munkát vállal a zátonyon, lehet, hogy pincérkedik, vagy egy vidéki farmon keres idénymunkát, még nem döntötte el. Annyi pénze lesz, hogy néhány hetet egy olcsóbb szálláson kihúzzon, az alatt majd körülnéz a munkaerő piacon.

Amíg a közelgő lehetőségeken töpreng, megcsörren a telefon.

• Szervusz, anya, épp most intéztem el a repülőjegyemet. Módosítani kellett, az utolsó vizsgáim miatt, egy kicsit megcsúsztam időben, és a tervezetthez képest két héttel később tudok csak indulni.
• Szervusz, drágám, akkor most már megvan az utazásod pontos ideje? Felkészülhetek, hogy mikor kell zokogva búcsúzkodnunk?
• Jaj, anya, huszonhárom éves vagyok, meddig csinálod még ezt velem? Már nem vagyok kislány, akit a szüleinek kell babusgatni.
• Te mindig az én aranyos kicsi lányom leszel, akit nagyon szeretek, és ezért nagyon féltelek.
• De anya, nem egy primitív, emberevők által lakott helyre megyek. Ott még a bűnözés is kisebb, mint nálunk.
• Jó, de olyan messze leszel tőlünk. És egy évig nem láthatjuk egymást. Persze azért örülök is veled együtt, már olyan régóta tervezed ezt az utat, remélem, hogy nagyon jól fogod érezni magad. Biztosan nagyon szép ország, és az utazásod örök élmény marad számodra. De az mégis bánt, hogy nem fogadod el a segítségünket, apáddal olyan szívesen hozzájárulnánk a költségeidhez.
• Anyukám, ezt már megbeszéltük. Eleget költöttetek rám már eddig is. Most hogy befejezem az egyetemet, már az első utamat is magam akarom finanszírozni. Mostantól szeretnék a saját lábamra állni. És szeretném, ha apuval többet törődnétek egymással. Tudomásul kell vennetek, hogy a kislányotok felnőtt. Utazzatok, költsétek a pénzeteket magatokra.
• Jól van Esztikém, ne zsörtölődj, átjössz a hétvégére?
• Hát, ha ilyen szépen magyarul szólítasz, tudok nemet mondani? Szombat reggel megyek, és csak hétfő reggel kell hazajönnöm.
• Nagyszerű, nagyszüleidet is áthozzuk, gyakorolhatod velük az öregek anyanyelvét.
• Jaj, anyu. Miért kéne a magyart gyakorolnom, ha Új-Zélandra megyek? De azért jó lesz találkozni a két öreg csonttal.
• Jól van kislányom, várunk, és szeretünk.
• Én is szeretlek benneteket, puszilom aput.

Esther elgondolkodott azon, hogy édesanyja meddig kezeli őt kislányként. Három hét múlva befejezi az egyetemet, két hónap múlva diplomás lesz. Nem gyerek már.

A minap átesett egy nagy drámai szakításon, ez is segítette a felnőtté válását. Három évig azt hitte, ez egy örökké tartó szerelem, aztán véletlenül kiderült, hogy Teddy már másfél éve megcsalja.

Az utazás ezért is jó lesz, remélhetőleg minden más mellett egy kiváló lelki kúrának néz elébe.

Nagyon fáj a szakítás, és hiányzik a megszokott majd minden napos együttlétük. Pedig a piszok, amikor állítólag nem ért rá, hogy hozzá eljöjjön, a másik nővel hetyegett. És mégis fáj a közös életük hiánya.

Apu szerint ez csak a megszokás miatt van. Ezért is jön jól a fél év munka, távol a megszokott környezettől, jól eltereli a gondolatait, nem ér majd rá lelkizni. És az új élmények is segítenek másra irányítani a figyelmét. Nem fog annyit agyalni a talán kissé túllihegett bánatán.

Most még húzós két hónap áll előtte, tanulni kell a vizsgákra, felkészülni a záróvizsgára, és közben egy sor tennivaló. Fel kell mondani a bérelt lakást, a bútorait eladni, vagy valahová beraktározni, és az utazáshoz is még el kell rendezni néhány dolgot. Ezt mind egyedül kell megoldani, nincs itt Teddy, hogy segítsen.

Az utazást is együtt tervezték, és kint is könnyebb lett volna kettesben. De azért is végig fogja csinálni, be fogja bizonyítani, elsősorban önmagának, hogy képes az önálló életre, és hogy van élet Teddy után is.

Csak ne fájna annyira a megszokott társ hiánya, de ezt is ki fogja bírni. Az a csibész, még két nappal ezelőtt is küldött e-mailt, hogy mennyire bánja, és soha többet.

Esther nagyon szilárdan elhatározta, hogy nem enged, inkább belebetegszik, de ebben a kérdésben nem lehet kompromisszumot kötni.

Amikor megismerték egymást, tudta, hogy Teddy nagy nőcsábász. De annyira vonzó volt, hogy nem sokáig tudott ellenállni. És hogy fogadkozott az a piszok, csaló, hogy elég ideje volt hajtani a nőket, mellette megváltozik.

Ha nem lenne olyan remek ember az apja, azt hihetné, hogy minden férfi egy disznó. Most, hogy ez a drámai szakítás megtörtént, és már más szemmel nézi Teddyt, rájött, hogy ezt a fiút mennyire túldimenzionálta, ahogy apu oly találóan megjegyezte.

A telefon csengésére visszatért a mába.

• Tessék, Esther vagyok.
• Szia Eszthy, lesz egy jó kis buli, gyere el velem.
• Hello, Mark. Mondtam, hogy nincs kedvem bulizni. Még nincs.
• Jaj, ne csináld ezt, az a srác nem ér meg ennyit. Ne zárkózz be, nem vagy te apáca. Annyi jó arc van még a földön.
• Tudom, te vagy az egyik, de még nem emésztettem meg a történteket.
• Akkor gyere velem, segítek emészteni.

Esther arra gondolt, miért is ne. Örökké nem gyászolhatja a kapcsolatukat. Három évig hűséges volt Teddyhez. Még nincs felkészülve újabb kapcsolatra, de ideje kimozdulni az önsanyargató magányából.

• Rendben van, megdumáltál. Hová megyünk?
• Hurrá, Baby. Tomék házában lesz a parti, hatra megyek érted.
• Mark, előre szólok, csak buli, semmi más. Nem szeretnék benned hiú reményeket táplálni. Hatkor lemegyek a ház elé, szia.
• Ne félj kislány nem foglak megerőszakolni, csak ha te is akarod. Szia, hatkor ott vagyok.

Esther, tisztában volt vele, hogy tetszik Marknak, ezt még Teddy is tudta. Sokat ugratta Esthert, mert Mark nem rejtette véka alá, hogy odavan érte. A lánynak Mark, mint férfi egyáltalán nem jött be, azon meg már csak mosolyogni tud, hogy ilyen bután, angolosan ejti az ő magyar nevét. Egyszer náluk volt Mark, és hallotta, hogy nagyi Esztinek hívja, azóta szólítja őt ilyen bizarrul - Eszthy.

Megnézte az óráját, dél volt, még van ideje estig. Gyorsan csinált magának egy bolonyai spagettit, és tanulni kezdett a következő vizsgájára.

Este Mark pontos volt, és a buli is jól sikerült. Éjjel egy óra volt, amikor hazaértek, és nehezen hárította el a fiú kísérletezését, hogy a lakásába felmenjen vele. Még nem jött el annak az ideje, hogy új kapcsolatot kezdjen, akár csak szexuálisan is. Nem Teddy miatt, ez kizárólag a saját önbecsülése miatt volt fontos számára. Felment hát egyedül, gyorsan lezuhanyozott, és beesett az ágyba.

Másnap kilenc óra után ébredt, végigaludta az éjszakát. Megállapította, hogy kell időnként egy jó kis buli, még a nap is szebben ragyogott, ahogy a kampuszhoz ért.

Részt vett néhány előadáson, utána intézte a következő vizsgáit. Három órakor gyalog indult haza, a Broadway-n végigsétálva. Imádta New Yorkot, és imádta Manhattant.

Napozott egy kicsit a Madison Square parkban, a tavaszi nap sugarai kellemesen simogatták testét és lelkét. Nézte, ahogy a kertészek végzik tavaszi munkájukat, ültetik a virágokat. Csodaszép ez a park, amikor virít a sok színes virág, a fákon madarak csiripelnek, és a mókusok ott szaladgálnak körülötte. Sehol a világon nem látott annyi mókust, mint Amerikában, a parkokban. Mintha külön tenyésztenék őket, a változatos színeikkel, vörös, szürke, fekete, és hogy megszokták az emberek közelségét.

Jól esett ez a kis napsütés elég volt a hideg télből, novembertől márciusig kevesebbet sétált, végre jön a jó idő.

Öt órakor már otthon tanult, kilenckor bekapott egy szendvicset, megnézte a híreket, és lefeküdt aludni. A hírekben megint foglalkoztak Magyarországgal, ezen elgondolkodott, és közben mély álomba merült.

A következő napok a szokásos egyforma ütemben teltek, napközben az egyetemen volt, délután majdnem minden nap gyalog ment haza, azután tanulás, este a szokásos televíziós hírek, és alvás. De minden nap eszébe jutott az az emlékezetes januári délelőtt, amikor Teddy általa addig nem ismert élete napvilágra került.

Esther a nyugati 16. utcában bérelt egy kis garzonlakást, ez közel volt a New York egyetemhez, mindössze tizenhárom háztömbre. Ha az időjárás engedte gyalog járt be az óráira, volt úgy, hogy még a téli hónapokban is. És ha sétálni akart, hogy kiszellőztesse a fejét, végigment az ötödik sugárúton egészen a Centrál parkig. Ez kényelmesen ötven perc gyaloglást jelentett, kirakatnézés nélkül, de ha Teddyvel mentek, még annyit sem. Ilyenkor végignyargalták az utat, a parkban sétáltak még egy órát, és utána a Park sugárúton mentek vissza. Jaj de sokszor megtették ezt az utat.

Most visszagondolt rá, hogy szakításuk óta a hosszú séták kimaradtak az életéből. Ezek nagyon hiányoztak, sokkal jobban, mint a szex. Ahogy kéz a kézben mennek egymás mellett az ötödik sugárúton, ő megáll egy kirakat előtt, de Teddy máris húzza tovább. Amikor egyedül volt mindig végignézte a kirakatokat, bement a kedvenc áruházaiba csak nézelődni. Elidőzött a Rokefeller Centernél, és szakított egy kis időt, hogy elüldögéljen a szent Patrick katedrálisban. Mindig fájlalta, hogy ezeket a nézelődős sétákat csak Teddy nélkül tudta végigcsinálni. A fiú mindig sietett, csak a Central parkban lassult le. Nem szerette a kirakatokat, a plázákat, a templomokat, semmit nem szeretett, csak a természetet. És Esther azt hitte három éven keresztül, hogy őt is.

Egy ilyen egyéni sétája alkalmával bukott le kedvese. Reggel a fiú elment dolgozni, Esther az egyetemre készült, de nem volt kedve bemenni. Úgy gondolta jár egyet az ötödik sugárúton, és majd busszal megy az egyetemre. Amikor kedvenc katedrálisából kijött, még az járt a fejében, hogy milyen szép esküvőjük lesz majd itt ebben a templomban. És akkor meglátta Teddyt ahogy a másik oldalon szenvedélyesen csókolódzik egy lánnyal. Először azt hitte rosszul lát, de semmi kétség, ez ő. Aznap nem ment be az egyetemre, hazament és azon járt az agya, hogy mit mondjon majd este, hogy kezdje a nyilván kényelmetlen számonkérést. Hússzor is áttervezte hogy indítson, de az élet másként rendezte el az eseményeket. Délután csörgött a vonalas telefonja, Teddy hívta. Nem vette fel, nem akarta elárulni, hogy itthon van, neki most az egyetemen kellene lennie. Teddy az üzenetrögzítőre mondta, hogy este nem tud eljönni hozzá, mert kapott egy rendkívüli feladatot azon dolgozik egész éjjel. de másnap este nála lesz. Utána várta, hogy a mobilján is felhívja, és tudta, hogy azt sem fogja felvenni. A mobil nem csörgött egész estig. Nyolc órakor elment Teddy lakására, a saját kulcsával kinyitotta az ajtót, és ott találta szerelmét az idegen nővel, mindketten meztelenül megdermedten néztek rá. Ő nem szólt semmit, bár szívesen felrobbant volna. Az előszobafalról levette a kulcscsomót, a saját lakása kulcsát levette róla, majd szó nélkül becsapta a bejárati ajtót. Ma sem emlékszik rá, aznap hogy jutott haza. Aztán egész éjjel bőgött, mint egy csecsemő. Úgy érezte a szívét valami vasmarokkal szorítja, mintha porrá akarná zúzni. Összedőlt benne a világ. Reggel telefonált a szüleinek.

• Szia, anya. - És már dőlt belőle a zokogás.
• Mi baj kicsikém? Mi történt?
• Teddy, - és többet nem tudott mondani, csak záporoztak a könnyei.
• Hol vagy most, otthon?
• Igen, - és csak zokogott tovább
• Mindjárt megyünk hozzád, próbálj kicsit megnyugodni.

Anyja egy órán belül nála volt, utána apja is megérkezett, és ő kisírta a vállukon magát. Nagy nehezen, zokogásba csukló hangon hüppögve elmesélte az előző napját, és hozzátette, hogy meg akar halni. Szülei aznap estig nála voltak. Haza akarták vinni, de estére egy kicsit megnyugodott, és egyedül akart maradni. Mielőtt a szülők hazamentek, beléerőszakoltak egy kis ételt, az előző napi reggelije óta semmit nem evett.

De ez már történelem. Most szombat reggel van, és egy pihentető éjszaka után elindult szülei lakásához, alig várta, hogy együtt legyen velük, és nagyszüleivel.

Anyjáék Jerseyben laktak a Greene utcában, ez tömegközlekedéssel negyven percre volt bérelt lakásától. Ezért is választotta ezt az egyetemet. Közel volt a családjához, mégis önállóan élhetett, és ráadásul a kedvenc Manhattanében. A szakításukig úgy gondolta szerencsés csillagzat alatt született, minden rendben volt az életében. Az esküvőt még nem tervezték, de nyilvánvaló volt, hogy néhány évet dolgozik majd, utána összeházasodnak, jöhetnek a gyerekek. Erről próbált többször is beszélni Teddyvel, de ő mindig elhárította, felesleges előre tervezni, majd az élet adja magát. Hát adta is, bár nem erre számított.

Azóta hányszor végiggondolta már a mögötte lévő három évet. A szex sosem volt fontos az életében. Nem volt kellemetlen, de nem jelentett olyan frenetikus élményt, ahogy egyes lányregényekben ezt leírták. Viszont a közös életüket szerette. Ha Teddy két napnál tovább nem aludt nála, már hiányérzete volt. Többnyire az ő lakását használták, csak ritkán fordult elő, hogy ő aludt a másik lakásban szerelménél. Ez a lakás közel volt az egyetemhez, a szüleihez, és Teddy munkahelye is elfogadható távolságban volt. Eleinte többször is ajánlotta a fiúnak, hogy adja fel a lakását, teljesen költözzön hozzá. De ő nem akarta, szüksége volt a függetlenség érzéséhez. Hát most már világos, hogy milyen függetlenség kellett neki.

Szülei lakásában már várta őt a két öreg csont. Így hívta őket, mert ha megkérdezte nagyapját, hogy van, mindig azt mondta, fájnak az öreg csontjaim.

Nagyszülei Magyarországon születtek, és még fiatalon disszidáltak együtt 1956-ban. Akkor mindketten huszonkét évesek voltak, egyetemisták, és friss házasok. Kényszerűségből hagyták el hazájukat, mert féltek a letartóztatástól. Végigkínlódták együtt a menekülttáborokat, és két év után lépték át az Államok határát. Aztán nagyapa dolgozott nagyanya egyetemre járt. Később nagyapa is elkezdte az egyetemet, és mellette mindketten dolgoztak. Huszonnyolc éves korukban megszületett a fiuk.

Esthernek szakításuk után nagy erőt adott az öregek példája. Nemsokára hatvan éves házasok, és egész eddigi életében azt látta, milyen nagy szeretetben élnek. Szüleinél is ezt tapasztalta, és soha nem gondolta, hogy számára más élet is létezhet. Apja és anyja is az egyetemen ismerték meg egymást, és az óta élnek láthatóan boldog házasságban.

Már a ház előtt találkozott nagyapjával, aki a kocsijában szöszmötölt.

• Szervusz, drága egyetlenem. - Egyszer megkérdezte miért szólítja így, és nagyapa azt mondta, mert te vagy az egyetlen unokám.
• Hello, nagypapi. Hogy vannak öreg csontjaid?
• Hát hogy lehet egy ilyen vén csataló? De nem panaszkodom, még húsz évig ne legyen ennél rosszabb. És te hogy vagy?
• Köszönöm, túl fogom élni. - Tudta, nagyapja a szerelmi életére gondolt. - Majd délután, ha ledőlsz pihenni, bemegyek hozzád, és beszélgetünk.

Nagyapjával mindig bensőséges volt a kapcsolata, olyan dolgokat is megbeszélt vele, amit a szüleinek sem mondott el. Születése után, amikor apja is elvégezte az egyetemet Albanyba költöztek, nagyapja házában lakott az egész család. Úgy nőtt fel, hogy első lépései után nagyapja kezébe kapaszkodott meg, az első szó, amit kimondott a papa volt, miközben nagyapja a karjaiban tartotta. És ez a feltétlen bizalom, azóta tart közöttük.

Otthon nagyszülei magyarul beszéltek, így az angollal együtt a magyart is anyanyelvi szinten elsajátította. És mert az anyja francia volt, megtanulta még gyerekfejjel ezt a harmadik nyelvet is.

Amikor tizennyolc évesen átcsavarogta a nyarat Európában a barátnőjével, jó szolgálatot tett, hogy perfekt nyelvtudással rendelkezik. Azt tapasztalta, a franciák szívesebben beszélnek saját anyanyelvükön. Lionban nem akartak barátnőjének szobát adni a szállodában, de mindjárt leomlottak a falak, amikor ő megszólalt franciául.

Teddyvel is eltöltöttek két csodálatos hetet Párizsban, és természetesen akkor is ő volt a tolmács.

A lakásban anyja és nagyanyja már a konyhában nyüzsögtek. Mindketten gyengéden ölelték meg őt, mintha a lelkével együtt a teste is összetört volna. De nem kérdeztek semmit, nem akarták a friss sebeket felszaggatni. Nem így az apja. A szokásos érzelgős csók után mindjárt a lényegre tért.

• Remélem, kerülöd azt a szemét fatökűt.
• Igen apa, egy ilyen seggfejjel nincs nekem semmi dolgom. Csak azt nem tudom, hogy miért voltam ilyen vak három éven át.
• A szerelem kislányom vakká tett. És süketté is. Én próbáltam neked még az elején elmondani, hogy nem a legjobb a választásod, de jobban szeretlek annál, hogy felvállaltam volna veled a konfliktust.
• Tudom apa, hülye voltam, be voltam teljesen csavarodva.
• Van egy régi magyar közmondás: az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján. És nincs butább egy szerelmes ifjú nőnél, ez utóbbit már én teszem hozzá. Na, menjünk a szobádat megcsinálni!

A nap további része nagyon kellemesen telt el. Az ebéd felséges volt, a két asszony kitett magáért. Ebéd után az "öreg csont" lepihent, Esther leült mellé az ágy szélére és beszélgettek. Aztán arra ébredt, hogy ott fekszik nagyapja mellett, aki nyilván már régen ébren van, de nem mert megmozdulni, hogy az ő egyetlenje nyugodtan aludhasson a karjaiban. A délutáni beszélgetés és utána a kis szunyókálás nagyon jót tett Esther lelkének. Vacsoránál meg is jegyezte.

• Életem legnagyobb élménye volt, hogy egy ilyek klassz pasi karjaiban aludhattam el.

A két öreg egymásra mosolygott és mindkettejük szemében megjelent egy könnycsepp. Anyja kuncogott, apja harsányan nevetett.

Vacsora után a szokásos családi anekdotázás következett. Mindnyájan nagyokat kacagtak. Igazán szép nap volt, beszélte meg önmagával, amikor tíz órakor mindenki elvonult a szobájába.

Esther a délutáni alvás miatt nem volt még álmos, hallotta szülei szobájában a diszkrét zajokat, és mosolygott. Azon tűnődött, lesz az ő életében is egy olyan társ, akivel közel harminc év együttlét után még mindig ilyen fontos lesz a testiség élménye? Észre sem vette, hogy mikor aludt el, de reggel nyolc órakor frissen, jókedvűen ébredt.

A vasárnap is nagyszerű volt, és úgy döntött, jobb lesz, ha este megy haza, mert másnap be kellett mennie az egyetemre.

Induláskor anyja elmondta, hogy még elutazása előtt szerveznek egy összejövetelt, megünneplik a két öreg csont nyolcvan éves születésnapját, a helyszínt majd még megbeszélik. És természetesen az öregeknek meglepetés lesz, velük erről ne beszéljen.

A következő két hétvégén nem látta szüleit. Egy hét múlva neki tanulnia kellett, mert kedden vizsgázott. Az azt követő hét végén meg szülei a barátaiknál voltak a Long Beach-en. Hívták őt is, de inkább tanulással töltötte el az időt, mert nem rajongott annyira apja barátjáért. Tudta, hogy rendszeresen csalja a feleségét, és most nem volt kedve egy szoknyapecérrel bájologni.

Egyik nap Márk ismét hívta egy buliba, azt válaszolta, átgondolja a dolgot. Aztán meggyőzte magát, és elment. Egy barátjuk lakásán volt az összejövetel, és ott összefutott egy fiúval, aki nagyon tetszett neki, amikor az egyetemet kezdte, de a fiú észre sem vette őt. Még emlékezett rá, hogy John a neve, de aztán jött Teddy, és minden más elvesztette az értelmét.

Az egyik szobában, ahol a svéd asztal volt, Márk elkapta őt és nagy csókot nyomott a szájára. Már épp viszonozni akarta, de észrevette, hogy John mereven figyeli őket, és ez megzavarta.

Később John addig mesterkedett, míg kettesben maradtak. Elmondta, hogy évek óta epekedik utána, de tudta, hogy milyen boldog Teddy mellett, ezért csak sóvárgott csendben, nem volt értelme, hogy érzelmeit felfedje.

Esthert a beszélgetés nagyon felkavarta. Látta a fiú szemében a vágyakozást, és benne is megmozdult valami. A gyomra összeszűkült és testét enyhe remegés rázta meg. Nem tudta mit tegyen most, ilyen helyzetbe már régen nem volt. Három évig, ha más fiúra nézett, csak egy másik embert látott benne. Volt, hogy flörtöltek vele, vagy szerelmet vallottak neki, de ezt ő mindig csak játéknak tekintette. Ott belül ez soha nem érintette meg, de ez más, ez az érzés most megzavarta.

Megbeszélték Johnnal, hogy másnap az egyetem után találkoznak, és beszélgetnek. Aztán a fiú eltűnt, és Esthernek is elege lett a partiból. A lakásánál megint csak nehezen tudta Márkot lerázni. És utána nem tudott elaludni. Sokáig töprengett az elmúlt három évén, és többször is eljátszott a gondolattal, hogy másnap vajon mi fog történni.