
14. fejezet

A Newark Liberti repülőtérről indultak majdnem három órakor, és a repülőút közel hat órát vett igénybe. A business class osztályon még a hagyományos ülés elrendezés volt, két oldalt az ablakok mellett dupla ülés, és középen egymás mellett még három. A becsekkolásnál egy teljes sort kaptak, a középső három ülésre kerültek az öregek, és az ablakok mellé a szülők és az ifjak. A három kisöreg az utat végig beszélgette, mintha most akarták volna bepótolni az előző éveket, amíg nem ismerték egymást. Közben nagyokat kuncogtak. A hangosabb nevetgélések közben, néha nagyanya, finoman odaütött nagyapára, biztosan életüknek valamilyen pajzán történetét mesélte a kisöreg. Az út középső harmada az étkezéssel telt el, és az italokat folyamatosan hozták a légi kísérők. Estherék az út első részében beszélgettek, az utolsó szakaszban megnéztek egy filmet.
A repülőtéren Steve és Berry várta őket egy kisbusszal és egy személygépkocsival. A kisbuszba John, Esther és szülei ültek be, és Berry vezetett. A másik kocsival a három kisöreget vitte Steve. Útközben megtudták, hogy házat cseréltek néhány napra egy barátjukkal. A tulajdonos plasztikai sebész, innen a barátság, és már többször megcsinálták a cserét. Ilyenkor mindkét család kimegy a repülőtérre, ott leparkolják a kocsiijaikat, kulcsaikat leadják a másik család nevére, és amikor megérkeznek, használják egymás kocsiját és házát. De előfordul, hogy meglátogatják egymást, nem egyszerre a teljes család, csak részletekben. Esther emlékezett rá, hogy egyszer volt nagynénjénél, és ott volt barátjuk két ikerlánya is. Még arra is emlékezett, hogy a lányok elmondták, szüleik házassága után több mint tíz évre születtek, mesterséges megtermékenyítéssel. Útközben Berry mesélt a házról, három önálló lakásból áll, ők már reggel iderepültek, de majd együtt eldöntik, hogy rendezkedjenek be. A lány csodálkozott.
- Minek nekik három lakás?
- Öt éve vették ezt a házat, akkor már a két lány tudta, hogy itt akarnak élni a városban, így a három család egy birtokon marad. Szándékosan mondtam birtokot, mert majdnem egy hektár a területe. Az egyik lány itt tanul helyben, ő a filmes szakmában akar dolgozni. A másik New Yorkban jár egyetemre, képzőművész lesz. És mindkettőnek komoly kapcsolata van. Ha végeznek az egyetemen egyszerre lesz az esküvőjük, és akkor a három család itt fog élni, boldogan, míg meg nem halnak.
Megérkeztek, a ház a híres filmcsillagok által közkedvelt területen volt. Itt a legkisebb telek is nagyobb, mint fél hektár. Az ingatlan a Belaggio úton van, körben mindenütt ősfás parkokkal. A kert mögötti parkban a Bel-Air Counry Club, és a parkon túl a Kalifornia Egyetem. A legnagyobb luxus közepébe csöppentek. A ház egy az utcafronttal párhuzamos hosszú épület, mely három egymás melletti részből áll. A baloldali házzal szemben van a nagy utcai kapu, lejárattal a garázsba. A hatalmas teremgarázs a ház teljes alsó szintjének első részét elfoglalja, és nyolc kocsi fér el benne. De a ház jobb oldalán még van egy szabadtéri parkoló további nyolc autó befogadására alkalmas.
A gyalogos kis kapu a ház előtti kerítésnek majdnem a középső részén van, innen közelíthető meg mindhárom lakás egy csúszásgátolt rusztikus felületű gránitburkolású járdán. A telek utcafrontján a hét méteres előkertet három méter magas sövény védi. Ugyanez a sövény végigfut a telek teljes határvonalán, hátul és két oldalon is. A telek mögött, és a jobb oldalán már a park óriási fái is takarják a birtokot. Ezek az ősfák benyúlnak a baloldali szomszéd telekre is, egészen a ház vonaláig. A középső szekcióban van a legnagyobb lakás, és a baloldalon a legkisebb. A lakások négy, öt és hat hálószobásak. Mindháromban külön nappali, az étkező és a konyha egy légtérben. A ház három része a homlokzati síkban is eltér egymástól, a baloldal a középsőtől fél méterrel hátrább, a jobb oldali meg előrébb van ugratva. A kert felé a középső rész másfél méterrel túlnyúlt a két oldalsó lakáshoz képest. Az utcafront felöl, a lakások egyszintesek voltak, alattuk a pincében a terem garázzsal, a garázs mögötti rész is a lakások része. A telek lejtéséből adódóan a hátsó front már kétszintes. Mindegyik lakásban az utcai szintről belső lépcső vezetett le az alsó szintre. A lakások alsó szintje előtt egy-egy terasz, felettük napvédő tető, mely egyben a fent lévő nappalik teraszai voltak. A két szélső fenti teraszról a ház két oldalán vezetett le a lépcső. A középső teraszról az egyik szélén indult a lépcső, és félkörívben fordult vissza az alsó teraszra. Hátrafelé gyönyörűen művelt kerten keresztül lehetett lejutni a két méterrel mélyebben lévő telekterületre. Ennek baloldalán volt az óriási úszómedence, a többi részén gondozott sík terület, rövidre vágott puha gyeppel. És ez után még egy fél méterrel alacsonyabb szinten egy magasabbra vágott füves sík terület. A fű ezen a nagy vízszintes területen nagyon szép íves és kerek mintákkal volt nyírva, ami a ház és a kert minden szintjéről szemet gyönyörködtető látványt nyújtott.
Amikor a vendégek megérkeztek a középső lakrészben várta őket a család. John a két nőre nézett, és önkéntelenül buggyant ki belőle a szó.
- Ejha, ebben a családban minden nő ilyen gyönyörű?
Marie erre kihúzta magát, hogy formás melle még szembetűnőbb legyen, és megpördült, hogy a miniszoknyája minél többet mutasson meg a lábaiból. A mutatványra Esther a testvéri szeretet évődő hangján megjegyezte.
- Kishúgom, ne ingereld leendő férjemet, mert szálanként kitépem a szép hajadat.
Erre Steve az apa tett megjegyzést.
- Ne félj, annyi fiú nyüzsgi körül a húgodat, nem lesz ideje arra, hogy Johnnal megcsaljon.
- Ahogy ezt a szépfiút elnézem, rá szívesen szakítanék egy kis időt, - jegyezte meg a lány.
- Kislány nincs szerencséd, ez a hölgy itt mellettem immunissá tett minden szép nővel szemben. De azért a látásom még jó.
Jót nevettek a beszélgetésen, aztán Berry karon fogta húgát, és húzta magával, hogy egy másik szobába átkísérje. A lány megjegyezte.
- Most megyek meghallgatni a hegyi beszédet.
- Rád fér kislányom, csak legalább lenne valami hatása.
A szülők panaszkodtak a vendégeknek, hogy nem bírnak a lányukkal. Állandóan fiúzik, mindenkivel lefekszik, sportot csinál abból, hogy minél több partnert tudjon maga mögött. Csak a bátyjával hajlandó megbeszélni a dolgait, mert őt egyébként isteníti. Beszélgettek a családról, Esther látta, hogy rokonai mindent tudtak Johnról, de ezen már nem is csodálkozott. Anyja és a nagynénje szinte mindennap beszéltek egymással telefonon, nagyon szoros volt a kapcsolat az ikrek között.
Azután elosztották a helyeket. Berry javaslatára Esther és John kapták a kis lakást, mint mondta adjanak életteret a szerelmeseknek.
- Látod John, a fivérem egy igazi kujon még erre is gondol, - mondta Esther nevetve.
- Barry attól fél, hogy megrontjuk a kiskorú testvérét, biztosan tudja, hogy te egy igazi szex őrült vagy.
- Igen, ezt büszkén vállalom, mint ahogy azt is, hogy te tettél azzá.
- A húgomat meg nem kell félteni, megéri a pénzét. De nem akartam, hogy ha rosszalkodtok, a család többi tagja ezt beszélje meg a reggeli kávézás közben. És John előre kénytelen vagyok védekezni, amit az unokahúgom mondott rólam, abból semmi nem igaz.
- Ő csak dicsért téged. Akkor ezt ne vegyem komolyan?
- Ja, akkor természetesen minden szó igaz.
Közben John látta, hogy milyen bensőséges a viszony a két egypetéjű testvér között. Úgy ölelgették egymást, és úgy viháncoltak a találkozás örömére, mint két tinédzser leányka. A középső nagy házban helyezkedtek el Esther szülei, és az öregek. A másik család kapta a jobb oldali lakást. A három nappali egybe volt nyitva, olyan volt, mint egy hatalmas bálterem.
Amikor a két testvér elment a hegyi beszédre, és az öregek berendezkedtek a szobáikban, Steve áthívta Johnt a dolgozóba, hogy a három nő kipletykálhassa magát. És ők éltek is a lehetőséggel.
- Nagyon örülök, hogy visszamentél Johnhoz, a szüleid aggódtak, hogy elszalasztod ezt a fiút.
- Muszáj volt kivárni a megfelelő pillanatot. Sokszor gondolkodtam már ezen, talán az volt az oka, hogy a találkozásunk előtt nem éltem eleget.
- Meglehet, ha nincs Teddy, a három év alatt lett volna néhány barátod. Bár te nem vagy olyan, mint a lányom, anyádtól azt hallottam, hogy kint is talán csak egy kapcsolatod volt.
- Mondhatjuk, de nem is vágytam rá, hogy legyen újabb kapcsolatom. Aztán sikerült egy remek embert kifogni. Véletlenül találkoztunk, és ő nagyon hajtott rám. De úriemberként viselkedett, nem volt erőszakos, csak nagyon kitartó.
- És úgy hallom gazdag.
- Nem hiszem, inkább csak középosztálybeli. Amíg kertészkedtem, láttam néhány gazdag embert, vagy legalább is a házukat. Nagyságrendekkel többet költöttek, mint Kevin.
- És milyen az élet a zátonyon?
- Jó. Az egész ország egy nagy boldog közösség. A lakosság fele külföldi, mégis olyan békében élnek ott az emberek. Mi főleg a kertvárosi részeken dolgoztunk, bár Auckland kilencven százaléka ide tartozik. Az ott lakók mindenkinek köszönnek, nagyon barátságosak, segítőkészek. A belváros meg tele van üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, és mind zsúfolásig vendéggel. Láthatóan van az embereknek pénze, amit szívesen elköltenek.
- Te is költötted?
- Nem tudtam. Négy hónapot dolgoztam, a keresetem több mint felét megtakarítottam. Szándékom szerint összesen fél évet akartam dolgozni, de jött a herceg fehér paripán és megszöktetett. És utána már ő költött rám.
Ez alatt a dolgozószobában a férfiak is megbeszélték az elmúlt fél év történéseit, és Steve a fiatalok elképzeléseiről érdeklődött.
- Hallom az eljegyzési ebéd jól sikerült. Esther szülei aggódtak, mert olyan feketére festetted anyádat előttük.
- Az a helyzet, hogy anyám nagyon sznob, és csak hasonló közegben érzi jól magát. De a sógornőd családja egyáltalán nem az. Ennek ellenére anyám egészen jól viselkedett.
- És az esküvőt mikorra tervezitek.
- Erről még nem beszéltük, ezt Estherre bízom. Nekem csak az volt a fontos, hogy visszatalált hozzám.
- Én biztos voltam benne, hogy ez fog történni.
- Úgy tudom, te nem pszichiáter vagy.
- Ahogy Esther a kiutazásakor beszélt rólad, míg nálunk volt, egyértelmű volt számomra. Ismerem születése óta, okos lány, és a szavaiból érződött, hogy megtalálta az igazit, csak még idő kellett, hogy ezt felfogja.
Közben mindenki visszament a nappaliba, és Papamaci a soha nem látott luxust nézve megkérdezte Stevet.
- Mond, mivel foglakozik a barátod, hogy ilyen körülmények között él?
- Ő is plasztikai sebész, csak itt több a szabdalni való, és jobban meg lehet fejni a pácienseket. A szomszédja egy a televízióban ma is sokat szereplő hatvanéves hölgy, harminc éve az ügyfele, aki már eddig is annyi pénzzel támogatta a barátomat, amiből egy átlag amerikai család egész életében megélne.
Megbeszélték a következő napok programjait. Szilveszter éjszakát a mögöttük lévő klubban töltik, ezt barátjuk leszervezte. Január elsején mindenki kipiheni az előző éjszaka fáradalmait, és kettő órára lefoglalták asztalukat a Kraft étterembe, néhány kilométerre a háztól. Utána sétálnak egy kicsit a Rodeó Driven, aztán a szülők és nagyszülők hazamennek, a fiatalok meg kitalálják, hogy hová menjenek este bulizni. A szombati és vasárnapi programot majd még megbeszélik, és Esther negyedikén utazik, a család többi tagja meg másnap.
Tíz órakor az öregek elmentek lefeküdni, tizenegykor a szülők is elvonultak. A fiatalok nagyon jól elszórakoztak éjjel kettőig. Beszélgettek, és nagyon sokat nevettek. John látta, hogy Esther, Mary, és Berry olyanok, mint három huncut, egymást nagyon szerető testvér. És készen álltak arra, hogy maguk közé fogadják őt negyediknek. Olyan természetesen viselkedtek egymás előtt, és most már John előtt is, ami számára szokatlan volt. Neki nem volt testvére, és a rokonságában a hasonló korú fiatalokkal soha nem volt ilyen bensőséges viszonya. Amikor John az egyetemi csínytevéseiről tartott kiselőadást, a tizenhét éves lány hanyatt feküdt a kanapéra a fiú mellett, fejét az ölébe tette, és úgy nézett fel rá, miközben itta a szavait. Vagy később, amikor a tetoválásokról volt szó, bal kezével felemelte miniszoknyájának szélét, és jobb kezével letolta bugyiját a fenekéről, megmutatva új szerzeményét a kis színes pillangót.
Esther látta a fiú meglepett arckifejezését, és megjegyezte.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt bárki előtt megcsinálja. Mi gyerekkorunk óta ilyen közvetlenül viselkedünk egymással, ha náluk vagyok és nincs a házban idegen, meztelenül fürdünk a medencében. Ezt tekintsd megtiszteltetésnek, azt jelenti, hogy Mary teljes körűen befogadott az ő testvéri közösségébe.
- Isten hozott a mi hóbortos, és erotikailag kissé túlfűtött, de amúgy szuper kis családunkban kedves John bátyó.
- Köszönöm, de ezt nekem még szoknom kell.
- Miért te a barátnőiddel nagykabátban szoktál dugni?
- Azok mégiscsak a barátnőim voltak. Intimebb volt a kapcsolatunk.
- Lári-fári, barátnők jönnek és mennek, de mi mindig itt maradunk egymásnak. Én speciel a házastársi kapcsolat után mindjárt a testvéri köteléket tartom a legbensőségesebbnek, ezért tehát a legintimebbnek is. Havonta mindig van néhány nap, amikor az épp aktuális fiúm előtt nem mutatkoznék meztelenül, de a testvérem előtt ilyen tabu nincs.
Éjjel kettőkor feküdtek le. A két szerelmes gyors fürdés után, amikor egymás mellé bújtak a nagy franciaágyon, semmi fáradságot nem érzett, ezért hát egy kis testmozgással gondoskodtak arról, hogy később egymás karjaiban pihentető, mély álomba merüljenek.
Közben Mary arra gondolt, milyen jó most az unokatesójának. Ő szereti a szexet, nem is hagyja ki, ha lehetősége van rá, de mennyire jó lehet azzal ágyba bújni, akibe szerelmes az ember. Már nagyon várta azt a bizsergést, amit eddig még egyetlen fiú jelenléte sem adott meg számára.
Másnap Esther a pincében talált mindenféle kerti szerszámot és gépet, közöttük egy sövényvágót is. Fejébe vette, hogy megigazítja a telken körbeültetett sövényt a belső oldalon, mert nem volt olyan szép egyenes, ahogy ő szokta csinálni a Tom által vállalt kertekben. Anyja le akarta beszélni, de a többiek jó ötletnek tartották. Apja szerint most kiderül, mennyi értelme volt a négy hónapos kertészkedésnek.
Az asszonyok főztek, a kamrában és a hűtőszekrényekben rengeteg húst és alapanyagot találtak. John segített szerelmének, tartotta a létrát, nehogy leessen. A lány keresett két megfelelő méretű deszkadarabot, betette a létra lábai alá, hogy a puha fűbe ne süppedjen bele. Három órán keresztül dolgozott egyfolytában, és a család nagyon büszke volt a munkájára. A kert kis gömbölyű bokrait is megigazította, szépen megformázta. Steve meg is jegyezte.
- Jól kiszúrtál a kertésszel, a barátom mostantól ennél gyengébb minőséggel már nem éri be.
- Pénze van, fizesse meg a kertészt, vagy cserélje le.
- Vagy, hívjon meg téged, úgy háromhavonta egy hosszú hétvégére, és a vendéglátást háromórai munkával kifizeted.
- Ennyi munkáért nekem egy hét jár, a szerelmemmel együtt.
- Új-Zélandon is ilyen jól fizettek?
- Mondjam, vagy mutassam?
Ez a beszélgetés már a medencében zajlott, mert le kellett áztatni az izzadságot.
Közben elkészült az ebéd, megtörölköztek, és most a legnagyobb étvágya Esthernek volt. Brokkolis csirkemell volt tejszínes fűszeres burgonyával, és magyaros őzpörkölt nokedlivel. A nokedlit nagyanya késsel szaggatta, ahogy még gyerekkorában tanulta. A társaság jóízűen megebédelt, most már kibírják a kilenc órai vacsoráig. Utána a két lány elmosogatott, közben Mary kifaggatta nagymamát, hogyan készül a jó magyaros pörkölt. A nagyi elmondta a receptet és még hozzátette.
- Szerencsére a háziasszony is szeret főzni, találtak marokkói paprikaőrleményt, ami olyan volt, mint a kalocsai paprika.
Utána mindenki lepihent, hogy jól bírják az éjszakát. A szerelmesek még egy kicsit fárasztották magukat, de azután ők is aludtak egy jó órát.
Öt és hat óra között gyülekeztek a nappaliban, Esther megmutatta az előző hónapok fotótermését. Hét órakor elvonult a család, és úgy beszélték meg, hogy fél kilenckor indulnak, a klub északi kapuja gyalog négy perc távolságra van.
Esther úgy érezte, el kell mondani szerelmének mindazt, ami kint történt, és amiről eddig nem beszélt.
- Azt hiszem itt az idő, hogy beszéljek arról, hogyan használtam fel a szabadságot, amit kaptam tőled.
- Ha még kínos neked beszélni róla, ráérünk, nincs jelentősége, majd elmondod, ha már úgy érzed, hogy megérett rá az idő.
- Azt hiszem, megérett. Nehéz magamban hordozni ezt a terhet, szeretnék megszabadulni tőle.
- Olyan borzasztó volt?
- Nem arról van szó, de szeretném úgy élni az életemet, hogy nincs titkom előtted. Az újévet már titokmentesen akarom kezdeni.
- Jó, akkor gyere ide, és mesélj.
John hanyatt feküdt az ágyon, Esthert úgy irányította, hogy keresztbe feküdjön, a lány fejét az ölébe hajtotta, és a kezét megfogta. Mindketten a mennyezetet nézték. Arra gondolt, jobb így, könnyebb lesz szerelmének gyónni, ha nem néznek egymás szemébe. És Esther elmondta először Kevint. Hogy milyen jó ember, és milyen jó volt hozzá. Azt is elmondta, hogy soha nem gondolt arra, hogy beleszerethet. Ebből már az elején tudnia kellett volna, neki csak John kell. De csak akkor fogta fel ezt a nyilvánvaló tényt, amikor már fájt, hogy nem John karjaiban fekszik, amikor már szeretkezés közben, ha a férfire nézett, John nézett vissza rá. És elmondta alkalmi kalandját Hanssal. Megpróbálta elmagyarázni, hogy egyikük sem akarta, de mégis megtörtént, és azt is, hogy ez John mellett soha nem történhetett volna meg. És beszámolt a taupoi éjszakáról, amire ma sem emlékszik, de amit felkeléskor látott abból egyértelmű, hogy lefeküdt a fiúval. Beszámolóját hosszú csend követte.
- Nem akarsz mondani semmit?
- Nem, nincs mit mondanom. Ez az egész engem nem érint. Tudtam, hogy lesznek szexuális emlékeid, és reméltem, hogy utána visszajössz hozzám. Most, hogy elmondtad, szeretném, ha túltennéd magad a történteken, és csak a szerelmünkkel foglalkoznál.
- És te nem akarsz meggyónni?
- Nincs mit.
- Nem feküdtél le senkivel fél évig? Ez hihetetlen.
- Én tudtam, hogy mit akarok, vártam a válaszodra. És az elmúlt fél évben is csak téged akartalak, de te nem voltál itt. Pótlékokra meg nincs szükségem.
- Jaj, de rohadtul érzem magam.
És mivel a feje a fiú ágyékán feküdt, érezte, hogy azt most sokkal jobban érdekli a jelenléte, mint a múlt történései. Felült, egy mozdulattal ráfeküdt a férfi testére, összecsókolta a száját, arcát, nyakát, és a fülébe suttogta.
- Olyan nagyon szeretlek, istenem, hogy lehettem ilyen barom. Tudod, azon gondolkodom, hogy nem megyek vissza, veled akarok maradni, örökre.
- Ezt nem szabad, egész életedben bánni fogod. Vissza fogsz menni, megcsinálod a munkádat, és tudni fogod, hogy minden pillanatban itt leszel velem. És most már nem fáj, hogy elengedlek, most már tudom, hogy érdemes várnom.
- Olyan drága vagy, nem tudom, mivel érdemeltelek ki.
És úgy szeretkeztek, mintha arra számítanának, hogy holnap örökre elszakítják őket egymástól. Később kapkodva öltöztek, és ők voltak az utolsók a családból, akik elkészültek. De senki nem volt türelmetlen, csak mosolyogva várták a jegyespárt. Elindultak a klubba, háromnegyed kilenckor foglalták el az asztalukat.
A klubház összes helyiségében szilveszteri rendezvény volt, a négy nagyobb teremből háromban élőzenével, a negyedikben diszkóval. Volt egy szalonzenekar, egy retro beatzenekar, és egy neves magyar cigányzenekar. Őket a barátjuk ebbe az utóbbi helyiségbe szervezte, kedveskedve az öreg csontoknak. Egy nagy kerek asztalnál ültek csak ők tizenegyen. A többi hasonló asztal tizenkét személyre volt terítve.
Hozták az italokat, és kilenc órakor a svédasztalokat átadták a vendégeknek. Nagyon sok féle étel volt tálalva, húsok, halak, rákok, saláták, köretek, desszertek. A svédasztalt folyamatosan feltöltötték, és volt külön italos pult, de a pincérek egész idő alatt ott nyüzsögtek körülöttük. Hozták az italokat, és vitték el a használt tányérokat. Nagyon jól megszervezték a kiszolgálást. Közben a zenekar játszott, szenzációsan.
Fél tizenegykor nagyapa odaintette a prímást, és mint fél évvel korábban, most is elénekelte a "Csak egy kislány van a világon" dalt. Nagymama sírt, a nők és Papamaci vele könnyeztek. Az öregúr a szövegből semmit nem értett, de ahogy nagyapa énekelt abból minden világos volt. A feleségére gondolt, aki öt éve halt meg, és aki annyira hiányzik. Neki még újdonság volt, hogy milyen szép hangja van barátjának. A zenekart meg egyenesen imádta. A prímás megkérte nagyapát, hogy jöjjön fel a zenekar mellé a pódiumra és énekeljen a mikrofonba. Nagyapa kicsit kérette magát, de a család hosszas unszolására kötélnek állt. Aztán a nagy siker magával ragadta olyannyira, hogy később nagymamát is felcsalta a kis színpadra, és együtt énekeltek. Esther elmondta Johnnak és Papamacinak, hogy nagyapa régen magnókazettákat kért mindenkitől, később CD-ket, ma már interneten hallgatja a magyar nótát.
A többi teremből egyre többen jöttek át, már nem lehetett bejutni, annyian voltak, félő volt, hogy a nagy tolongásból botrány lesz, de eljött az éjfél, és ez helyére tette a dolgokat.
A pincérek ismét meg tudták közelíteni az asztalokat, felszolgálták a pezsgőt, és a vendégek éjfélkor felköszöntötték egymást. Éjfél után a zenekar az amerikai himnusz után eljátszott néhány keringőt. John felkérte Esthert, de mivel ő nem tudott keringőzni, az édesanyját javasolta táncpartnernek. A pár olyan szépen táncolt, hogy minden táncospár körben leállt, és a végén óriási tapsot kaptak. Amikor leültek a fiú kezet csókolt leendő anyósának, aki megfogta a fiú fejét, maga elé hajtotta, és homlokon csókolta. Esther szerelme felé fordult.
- Ha hazajövök az első dolgunk az lesz, hogy megtanítasz táncolni.
- Nem, az első dolgunk az lesz, hogy ágyba bújunk. Majd utána táncolhatunk.
Esther észrevette, hogy az egyik fiatal pincér állandóan az unokahúgát nézi, ezt az érzését elmondta Marynek.
- Láttad, az a srác hogy les téged egész este?
- Persze, nekem tökéletes a szemem.
- Csak azért kérdeztem, mert szokatlan tőled, hogy valakinek tetszel, és te nem reagálsz rá.
- Mit gondolsz, miért mindig csak egész rövid időre, egy-egy táncra mentem át a diszkós terembe? A ma este a beetetés időszaka. Minél jobban eszi a fene visszajelzés nélkül, annál sikeresebben léphetek holnap akcióba.
- Hát, nem semmi csaj vagy. Honnan tanultad mindezt?
- Hosszú évek kemény tanulása áll mögöttem. Csak figyelnem kellett, ahogy Berry bolondítja a nőket. És egy ideje a tanultakat folyamatosan továbbfejlesztem.
- És mi a helyzet a diszkós teremben?
- Van három telefonszámom, de ha ezt a srácot sikerül bekerítenem, azok mennek a kukába.
- Kislány, nagy franc vagy. És hová fogsz még fejlődni?
- Az iskolában mindig kitűnő tanuló voltam, miért lennék ebben rosszabb.
Egy órakor a szülők és a nagyszülők hazamentek, a fiatalok még maradtak. Átmentek más termekbe, táncoltak, Estherék főleg a szalonzenekart látogatták, Mary diszkózott, Berry közben eltűnt. Időnkét az asztaluknál találkoztak, és egyszer megjelent az unokafivér is egy nagyon csinos hölgy társaságában. Kiderült, hogy színésznő jelölt, de eddig csak apró szerepeket kapott. A partira egy gazdag művészetpártolóval jött, aki szerinte egy seggfej. Úgy leitta magát, telefonálni kellett a sofőrjének, hogy vigye haza. Amíg a nő Maryvel beszélt Esther megkérdezte Barryt.
- És most mit akarsz vele csinálni?
- Na, mit gondolsz, egyet találhatsz.
Három órakor Esther és John elindultak haza, és Mary is velük tartott. Előtte a lány a telefonszámát egy szalvétára írva becsúsztatta a pincérfiú zsebébe. Berry még maradt és másnap délig nem is találkoztak vele.
Amikor reggel Esther felébredt, azt látta, hogy John feléje fordulva fekszik, fél könyökre támaszkodva, és őt nézi.
- Jó reggelt szerelmem, boldog újévet.
- Jó reggelt, szépséges Eszter, az én új évem már nagyon boldog, és mindent megteszek, hogy a tiéd is az legyen.
- Látom a nevemet már jól megtanultad a családomtól.
- Egész más így a dallama. Tegnap nagymamád panaszkodott nekem, hogy ezután mindig együtt leszünk, nem beszélhet veled magyarul.
- Hát majd megtanítalak. Két szeretkezés közben te tanítasz táncolni, én meg téged a magyar nyelvre.
- Az jó lesz, de hallottam valami furcsa szót, ami olyan bizsergést indított bennem, valami olyant mondtál, hogy szeretkezés. Megmutatnád, az mit jelent.
Esther nem kérette magát, megmutatta. Az ő új évük nagyon boldogan kezdődött.
Tizenegy óra volt, amikor átmentek a közös lakótérbe. A család tagjai az összenyitott nappalikon keresztül közlekedtek a házban, és a középső nagyobb lakás étkezőjét és konyháját használták. A szülők és nagyszülők voltak jelen, Esther megkérdezte nagynénjét.
- A gyerekeid még alszanak?
- Berry még nem jött haza, biztosan felszedett valakit az éjjel, és most őt boldogítja. Maryt meg egy fiú felhívta fél tízkor, alig tudtam felkelteni, és tíz perc múlva elrohant. Tudtok valamit a gyermekeim legfrissebb kalandjairól?
- Berry oldalán egy színésznő jelöltet láttunk még az éjszaka. A lányod meg a parti egyik pincérfiújával van, ha annyira sürgős volt neki, hogy a telefon után nem aludt tovább.
- Borzasztó ez a lány, hogy mindenkivel összeadja magát, csak farka legyen az illetőnek.
- Anyja lánya. Emlékeztetlek, neked is milyen viharos életed volt Steve előtt.
- Éppen ezért tudom, hogy nem volt semmi értelme. De hiába mondom neki, mintha a falnak beszélnék.
- Majd ő is megtalálja a maga Stevejét, és akkor minden megváltozik. De még annyira fiatal, van ideje.
- És gondolod, ha majd megtalálja az igazit, és elmondja neki az előző ötszázhuszonhat kalandját, kell még annak a pasasnak?
Nem folytathatták a beszélgetést, mert közben megjött a lány és hozta magával a pincérfiút is. Gyorsan bemutatta a jelenlévőknek, rájuk bízta, és Esthert elcsalta az egyik dolgozó szobába.
- Ha Berry itt lenne, most neki önteném ki a szívemet, de te is a testvérem vagy, vállalod a lelkizést?
- Persze, örömmel.
- Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok.
- Na, azért a meglátni és megszeretni, nagyon ritka dolog. Miből gondolod, hogy szerelmes vagy?
- Olyan jó még senkivel nem volt, mint Roberttel.
- Ez azért még kevés a szerelemhez. Mit tudsz róla?
- Egyetemre jár, közben ahol lehet, pénzt keres, mert a szülei nem tudják olyan nagyon támogatni. De képzeld tizennégy percig tartott a szeretkezésünk.
- Micsoda, te méred az időt? Megáll az eszem.
- Egyszer, mielőtt még nem voltam együtt senkivel, olvastam az interneten egy statisztikát, hogy az átlagos időtartam tizenegy perc. És az első véletlen szex után mindig mértem. Négy vagy öt perc volt az eddigi átlagom, a leghosszabb is csak hét. Ez most több volt, mint az átlag. És milyen jó volt, még soha nem volt ennyire jó senkivel.
- Mennyi idős a fiú?
- Augusztusban múlt húsz éves.
- Már van tapasztalata, eddig biztosan hozzád hasonló korú fiúkkal jöttél össze.
- Általában, de volt kettő, akik idősebbek voltak, mint Robert.
- Akkor azok vagy tapasztalatlanok voltak, vagy önzőek. És ezután, a sorsszerű felfedezés után most mit akarsz tenni?
- Nem tudom, de jó lenne, ha együtt maradnánk.
- Ő is ezt akarja?
- Azt hiszem, legalább is ő azt mondta.
- És hogy fogtok találkozni?
- Amikor lehet, átrepülünk egymáshoz.
- És hogy képzeled, közben jársz más fiúkkal is?
- Ezt még nem tudom. Ha bármikor együtt lehetnénk, biztos, hogy nem járnék mással.
- Akkor ezen gondolkodj el. Ha rendszeresen találkozni akartok, miért érnéd be kevesebbel, ha tőle szinte biztos, hogy többet kapsz? Ne csinálj sportot a szexből. Gondolj arra, hogy egyszer majd a te életedbe is eljön az igazi, és be kell számolnod az előző kalandjaidról. Vagy örök hazugságban akarsz nekifutni egy igaz szerelemnek? Amit most kaptál a fiútól, annak ismeretében döntsd el, hogy kellenek neked a semmit nem jelentő numerák?
- Hogy te milyen okosságokat mondtál, most kivételesen jó, hogy nem volt itthon a bátyám.
- Na, most menjünk vissza a többiekhez, lehet, hogy a barátod már megszökött a kínvallatás elől.
A fiút ott találták a nappaliban, és láthatóan jól érezte magát a szülőkkel és nagyszülőkkel.
Közben megjött Berry is, de elment fürdeni, és átöltözni. Esther kiment a konyhába, hogy igyon egy kávét, nagynénje kíváncsian fordult hozzá.
- Na, mi van a csapodár lányommal, hogy szegény fiút így közénk dobta, és rohant lelkizni.
- Azt tanácsolom, segítsétek őt, hogy rendszeresen találkozhassanak a fiúval, valami megérintette Maryt, legalább is szexuálisan. Azt hiszem most jött rá, hogy nem érdemes mindenkivel ágyba bújni.
- Bárcsak igazad lenne. Tudod, hogy egész helyes ez a gyerek. Udvarias, intelligens, és komoly jövőképe van. Tetszik nekem.
- Szerintem a lányodnak is, bár azt hiszem, ő még ezeket az értékeket nem érezhette meg, mással volt elfoglalva.
Aztán elmentek az étterembe. Robertet is meghívták, aki nagyon örült a felkínált lehetőségnek. Úgy fogadták őket, mint régi kedves vendégeket, ez a kitüntetés nyilvánvalóan a házigazdájuk személyének szólt. A Kraft a város egyik legjobb étterme, erről a család is meggyőződhetett. Az ételek fenségesek voltak, a kiszolgálás pazar, és az egész enteriőr nagyon elegáns, ugyanakkor modern. Mary új fiúja el volt ájulva mindentől, ő ilyen drága helyen még nem járt. Ezt őszintén meg is mondta John kérdésére.
- Mint pincér, mi a véleményed az étteremről?
- Először is én csak alkalmi felszolgáló vagyok, nincs se gyakorlatom, se tapasztalatom, hogy autentikus véleményt mondjak. Mint magánember le vagyok nyűgözve, de az sem mérvadó, mert ilyen elegáns, és főleg drága helyen én még nem jártam. Az anyagi lehetőségeim ezt korábban nem engedték meg, és bár az előző barátnőm családja az ilyen életet finanszírozta volna, de én nem vagyok dzsigoló.
Steve meglepődött a vallomáson, és megjegyezte.
- Szavamra tetszik a fiú nyers őszintesége.
Mindenki nevetett a megjegyzésen a fiú kivételével, neki ez volt a való élet. És nem tudta, mi lesz a folytatása kis románcuknak. Nagyon tetszett neki a lány, egész éjjel nem tudta levenni róla a szemét, és időnként, ha eltűnt a teremből komoly hiányérzete volt. Azon meglepődött, hogy Mary ma első szóra odaadta neki magát. Pedig az ágyban úgy viselkedett, mint akinek nincs sok tapasztalata. Mindezt csak azzal tudja magyarázni, hogy ő is tetszik a lánynak. Steve szavai zökkentették ki ábrándozásából.
- Mik a terveid a következő két napra Robert?
- Nem terveztem semmit, az egyetemen szünet van, az első vizsgám csak nyolcadikán lesz.
- Mondd, kislányom, nincs kedved új barátodat meghívni hozzánk, mármint a kölcsönházba?
- Jaj, apu, átlátszó lett a fejem? - Pont erre gondoltam.
- Hát akkor fiatalember, ha van kedved, a következő két napot töltsd el ezzel a hóbortos társasággal.
- Nagyon szépen köszönöm Steve, nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Csak mondj igent, vagy nemet.
- Hát persze, hogy igen. Annyira jó veletek lenni, és olyan gyönyörű a lányod, hogy én most nehezen találok megfelelő szavakat.
Mindenki mosolygott a fiú esendőségén, a szülők a lányukat ilyen boldognak még nem látták. Valóban boldog volt, egy igazi férfit talált, aki mindenkinek elmondja, hogy ő gyönyörű. És mennyire jó volt vele az ágyban. Most először érezte azt, hogy a szexnek a trófeaszerzésen túl van értelme.
Ahogy megbeszélték sétáltak a Rodeo Driven. Az üzletek zárva voltak, de a nők megnéztek minden kirakatot, és a divatról beszélgettek. A férfiak a gazdaságról, és a politikáról társalogtak, miközben a járdán ácsorogva várták, hogy a hölgyek egy üzlettel odébb menjenek. Csak a társaság két legfiatalabb tagját nem érdekelte semmi. Ők egymást kézen fogva mentek velük, és amikor mindenki megállt, ők szemérmetlenül csókolóztak. De mert sok kirakat előtt megálltak, a délután folyamán alaposan megízlelgették egymást.
A család az időben hosszúra nyúlt séta után hazament. Mary és új barátja, annak kis chevijén elmentek néhány ruháért, mert a lány úgy határozott, hogy a fiút már aznap estére beköltözteti a szobájába.
Hat órakor megjöttek a fiatalok, és rögtön el is tűntek Mary szobájában, csak vacsorakor kerültek elő. Miközben a fiú csak álmélkodott a nagy gazdagság láttán, Esther unokahúgára nézett, aki a szemeiben kérdést vélt felfedezni. Nem szólt semmit, csak jobb keze mutató és hüvelyk ujjából egy o betűt formázott, kétszer intett vele a levegőben és szájára is kiült egy elismerést jelző ajkbiggyesztés. Este nyolckor vacsoráztak. Az idősebb korosztály csak cézársalátát evett, és ehhez felhasználták a karácsonyi pulyka utolsó darabját is. John vállalta, hogy elkészíti a komolyabb vacsorát. T-bon sztéket sütött, fejenként egy emberes darabot számolt mindenkinek. De mert a három kisöreg és a két egypetéjű csak salátázott, azt hitték, hogy nagyon sok megmarad a vacsorából. A szakács tudását dicséri, hogy mind elfogyott.
Tíz órakor a fiatalok a King King éjszakai szórakozóhelyre mentek a Hollywood súgárúton. Retro élőzene volt, az ötvenes, és hatvanas évek slágereit játszották. Tíz perc után már Berrynek is volt partnere. Most egy helybéli huszonöt éves milliomos csemete szemelte ki a szórakozóhely legvonzóbb hímnemű példányát. Meg kell hagyni a hölgy nagyon dekoratív darab volt, és rendkívül szórakoztató. Úgy egy óra múlva, amikor arról volt szó, hogy a társaság honnan jött, és most kinek a házában lakik, durrant a meglepetés. A hölgy elmondta, eddig négy plasztikai műtéten esett át, és valamennyit a házigazdájuk végezte el rajta. De ezzel együtt jól szórakoztak. Végigtáncolták az éjszakát, nagyon sok koktélt elfogyasztottak, és reggel négy órakor, amikor John fizetni akart, a hölgy a pincérnek csak annyit mondott írják a számlájára. Kifelé menet Berry karon fogta legfrissebb barátnőjét, és meghívta a kölcsönházba.
- Szeretném viszonozni a befektetésedet, töltsd velünk a napot a barátunk házában.
- Először hazaviszel engem a lakásomba, ott kialusszuk az éjszakát, és ha megéri, délután átmegyek hozzátok.
Berry kishúga ezt az arcátlan megjegyzést az ő istenített bátyjára nem hagyhatta szótlanul. Mint akit vérig sértettek úgy mondta.
- Meg fogsz lepődni, hogy mennyire megéri.
Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Jókedvűen, és fáradtan indultak haza, ki erre, ki arra.
Amikor Esther és John lefeküdtek, a lány nem hagyta szerelmét aludni, az alkohol nagyon megnövelte nemi vágyát. Igaz, hogy ugyanakkor jelentősen csökkentette a fiú nemi képességét, de Esther addig ügyeskedett, míg az alkohol ezt a csatát elvesztette vele szemben. A három ifjú pár átaludta a délelőttöt.
John korábban ébredt, mint szerelme, óvatosan kihúzta karját a lány feje alól, és ment a konyhába, hogy kávét igyon. A hölgyek főztek, és közben a fiatalokról pletykálkodtak, de amikor meglátták a fiút bejönni, nagy csönd lett. John elmosolyodott és megjegyezte.
- Csak nem én voltam épp a diskurzus tárgya?
Esther anyja odalépett hozzá, arcon csókolta és utána válaszolt.
- De bizony te voltál terítéken, de az mégsem járja, hogy a szemedbe dicsérjünk.
- Drága anya, te nem ügyvéd vagy véletlenül? Olyan jól tudod forgatni a mondataidat, ezt az egyetemen tanultad, vagy már így születtél?
A hölgyek kacagtak, hogy a fiú milyen jól ismeri leendő anyósát. És amíg John a kávéját itta, Berry anyja megkérdezte.
- A fiam az éjjel kit szédített el, és most hol van?
- Mi az, hogy kit? Minden hölgyet a bárban. De tíz perccel azután, hogy megérkeztünk, lecsapott rá egy polip, és a csápjaival úgy körbetekerte, hogy szegény fiúnak és a száz hódolójának már nem volt semmi esélye.
- Olyan gusztustalan is volt, mint a polip?
- Nem ez egy nagyon gusztusos polip, meg fogod ismerni, mert a fiad meghívta ide délutánra.
- Ez komoly? Elment a fiam esze?
- Nem hiszem. Majd meglátjátok, nagyon jó nő, és egy igazi humorzsák, ráadásul gazdag, legalább is a papája.
- Sose nő be a fiam feje lágya.
- Ne ítélkezz korán, meg fogod szeretni a lányt.
Ebben a pillanatban megérkezett az emlegetett pár. Berry a három hölgynek átadott egy-egy virágcsokrot, mielőtt bemutatta a vendéget. Az anyja meglepődött.
- Nem szoktál te virágot hozni, ha hazatévedsz, mi történt?
- Ez bevallom Zoe ötlete volt.
- Nem tudom ki vagy idegen, de nem vállalnád a fiam átnevelését?
- Már megfordult a fejemben, de én csak olyan tanítványokat vállalok, akik nevelhetőek. És ha már ez a neveletlen fiú nem mutatott be, szeretném magam megtenni helyette.
A teljes nevét megmondta, de Berry átvette az irányítást.
- Akkor bemutatom a családomat. Ő az édesanyám Elisa, az ikertestvére Jade, és az ő anyósa Susan. A család férfitagjai kint vannak a medence mellett, majd kimegyünk és bemutatlak. Zoeval a bárban ismerkedtünk meg az éjszaka.
- Kedves Elisa, remek gyerekeid vannak, gratulálok. És Jade, a te lányod is nagyon szép és okos teremtés. Egészen fel vagyok dobva, hogy milyen szuper családot ismertem meg. De most már megértem, honnan az ifjúság szépsége, az anyukák és a nagymama is gyönyörű. És már az sem lepne meg, ha a család férfitagjai is mind csupa Adonisz lenne.
- A keresztneved franciásan cseng, vannak francia gyökereid?
- Igen az édesapám örmény bankár zsidócsaládból származik, anyám francia grófnő, de már mindketten itt születtek az új hazában. A nevetek alapját gyanítom, hogy ti is francia származásúak vagytok. És had folytassam a magam bemutatását. Apám film producer, én neki dolgozom. És mert gazdag, anyám a hobbijának él, és fest. Szerintem gyönyörűen, bár én elfogult vagyok, mert imádom a szüleimet.
- Emellett nagyon magabiztos és talpraesett is vagy. Aztán még célratörő is, hogy rávetted a fiamat virágvásárlásra.
- Szerettem volna jó benyomást kelteni a hölgyekben.
John csendben megjegyezte.
- Én megmondtam.
Zoe kérdőn nézett rá, hogy ez most mit jelent, és a választ Jade adta meg.
- Amikor John mondta, hogy meghívott a fiam, szkeptikus megjegyzést tettem rád. Ő nagyon dicsért, és azt hiszem igaza volt. Az, hogy a fiam meghívott, már önmagában egy értékmérő, nem szokta nekünk mutogatni az ismerőseit.
- Igazán megtisztelő ez a különleges bánásmód, ezt alaposan ki kell magamban elemezni.
- Csak nem lélekbúvár vagy?
- Nem egészen, producer diplomám van, de az majdnem ugyanaz.
- Atya világ, de be vagyunk általatok kerítve. A lányom legfrissebb barátja is most tanulja ezt az egyetemen. És a ház tulajdonosának egyik lánya szintén annak készül.
- Hát az angyalok városa már csak ilyen, az egyetem fakultásainak fele az álomgyárhoz kötődik. De az utóbbi meglep. A házigazdátokat jól ismerem, és nem mondta, hogy a lánya is ezt a pályát választotta.
- Talán nem akarja, hogy a lánya az ő kapcsolatai segítségével érvényesüljön. Egyébként honnan ismered, a páciense vagy?
- Igen eddig négyszer kaszabolt össze. És én azt hittem, hogy szinte már családtagnak számítok. De most, hogy mondjátok, a családjáról semmit nem tudok, bár többször találkoztunk a város rendezvényein. Az ilyen eseményekre én szoktam apámat elkísérni, mert a grófnő nem szereti a nyilvánosságot. Amíg mi szórakozunk, ő fest. Apám meg nagyon büszkén mutogat, különösen, hogy ilyen jól át lettem szabva.
- Szabad megkérdeznem, hogy milyen műtéteken estél át, tudod ez szakmai ártalom, a férjem is plasztikai sebész.
- Először az orromat faragta át a mester. Nagyon örményes, vagyis kampós volt. Aztán a kiugró államat formázta meg. Utána a fenekemet csinálta meg, kicsit több volt belőle, mint most. És végül úgy gondoltam, már majdnem tökéletes vagyok, eltüntettem a hasamról azt a kis úszógumit, amit gyerekkoromtól viseltem.Eredetileg csak az orromat akartam megcsináltatni, de nagyon belejöttem.
- Ahogy elnézlek, remek munkát végzett a barátunk, a férjem büszke lehet kollégája tudására.
Berry kiment Zoeval a medencéhez, hogy a férfiaknak is bemutassa őt, és előkerült a legfiatalabb pár is. Mary úgy bujt a fiújához, mint egy doromboló kismacska. Kávét főzött neki, reggelit akart készíteni, de ezt a hölgyek nem engedték.
- Menjetek ki a medencéhez, üdvözöljétek a többieket, mindjárt kész az ebéd.
Közben John visszament a szobájukba, vitt egy kávét szerelmének.
Fél óra múlva a tizenhárom főre kiegészült társaság megebédelt. A nagymama gulyáslevest főzött, és elővette a tegnapról megmaradt lencsefőzeléket, amihez fokhagymás csirkemellet sütött. Az egypetéjűek ratatuit készítettek bárányhússal, és borjú bécsit burgonyasalátával.
Amikor már mindenki betegre ette magát, nagymama hozta a somlói galuskát. Mindenki imádta, de a két vendég, akik most ettek ilyent először, meg sem tudtak szólalni a gyönyörtől. Végül Zoe törte meg a csendet.
- Nem irigylem a leendő feleségedet Berry, magasra tették a lécet ezek a csodálatos hölgyek.
Mary kapásból válaszolt a megjegyzésre.
- Nézd, hogy púderezik, vigyázz bátyus, ennek a nőnek szándékai vannak.
A jelenlévők jót nevettek, és magukban megjegyezték, nem buta ez a szókimondó kislány.
Ebéd után a fiatalokat és a férfiakat kizavarták a konyhából, ezért a medence partján koktéloztak, a bátrabbak úsztak egy keveset.
Három órakor az egész társaság elment három kocsival várost nézni, kirándulni, Zoe vezetésével. A forgalom gyér volt, az emberek még mindig a szilveszteri éjszakát pihenték ki. Estére Zoé telefonon foglalt helyet kedvenc Thai éttermében, ahol megint nem fizettek, csak felírták a fogyasztást a lány számlájára. John meg is jegyezte.
- Neked mindenütt van számlád a városban?
- Csak azokon a helyeken, ahol rendszeresen megfordulok.
- Nagyon sokat jársz szórakozni?
- Inkább azt mondom, sokat járok szórakozóhelyekre, de ez a munkám része is. Apám az egyik legtöbbet dolgozó producer a szakmánkban, és mivel együtt dolgozunk, ez hozzátartozik a munkámhoz. Én ráadásul sokat utazom, van úgy, hogy napokat New Yorkban vagy San Franciscoban vagyok. De a nagyobb városokat is gyakran felkeresem. És ott is vannak törzshelyeim. Naponta megnézek egy-két színházi előadást, és közben barátkozom azokkal a színészekkel, akikben fantáziát látok. Már tucatnyi ifjú titánt indítottunk el a pályán. Általában a színészek által kedvelt szórakozóhelyekre járok, de mindenütt vannak kedvenc helyeim, amiket magánszorgalomból gyakrabban látogatok.
- És gondolom, közben ki is próbálod az ifjú tehetségeket. - Ez már Mary megjegyzése volt.
- Csak nagyon ritkán, szakmabeliekkel csak akkor bocsátkozom rövidebb vagy hosszabb kalandba, ha az illető mentálisan is közel kerül hozzám. És lányokkal soha.
Ez utóbbi megjegyzése mosolyt csalt a társaság arcára. Jade a vallomásra meg is jegyezte.
- Nagyon őszintén beszélsz magadról. A lányomra meg ne haragudj, ő már csak ilyen.
- Hogy haragudnék, ő olyan édes teremtés, de még nagyon fiatal. Én is ilyen voltam ennyi idős koromban, csak nem ilyen szép. Amit most láttok, az nem kis mértékben a barátotok érdeme. És ami az őszinteséget illeti, apámtól azt tanultam, hogy az őszinteség az ember alaptermészete. Aki nem őszinte az perverz, vagy politikus. Jade most Berryhez fordult.
- Tetszik nekem ez a lány. Kevés eddigi barátnődet ismerhettem meg, többnyire csak véletlenül. És meg kell mondanom, hogy mindegyiket veri.
- Most szépen becsomagolva azt mondtad, érezzem magam megtisztelve. És őszintén mondom, már eddig is így éreztem. Nagyon jó veletek együtt lenni. Ha nem veszitek tolakodásnak, apáméknál van most egy újévi parti, szeretném, ha együtt odamennénk.
A jelenlévők egy része ezt nem tartotta jó ötletnek. Steve meg is fogalmazta véleményét.
- Nem vihetsz csak úgy tizenkét embert apád nyakára.
- Azon a nyakon most több mint száz vendég ül, az is lehet, hogy kétszáz, észre sem veszik, ha egy tucattal többen lesznek.
Marynek egyértelmű véleménye volt a dologról.
- Micsoda kispolgári gondolkodás, meg vagyunk hívva, nem dumálni, menni.
Még vitatkoztak a lehetőségen, de Zoe annyira meggyőző volt, hogy végül kötélnek álltak. Sue nagyanya azt javasolta, az öregek menjenek haza, a többiek nélkülük menjenek el a partira. de erről Zoe hallani sem akart.
- Én el akarok dicsekedni a szüleimnek, hogy milyen csodálatos családdal ismerkedtem meg. Nem vihetem oda csak a család egyik felét, az már nem lenne az igazi.
Még Paul nagyapának volt egy megjegyzése.
- Mekkora háza van a szüleidnek, hogy kétszáz vendéget tudnak fogadni?
- Menjünk és nézzétek meg, te és John építészek vagytok, majd megmondjátok mekkora, én nem tudom, csak azt, hogy nagy, és extra.
A társaság elindult Santa Monicaba, Zoe szüleinek házába az Ocean útra.
Ami a vendégeket itt fogadta, azt elképzelni nem lehet. Robert megdöbbenten fogalmazta meg.
- Ilyen még a filmeken sincs.
Az egész ház U alakú. Az egyik szára az utcafronton huszonnyolc méter hosszú, és tíz méter mélységű. A másik szára a mögötte lévő utcai fronton ugyancsak huszonnyolc méter hosszú, de a mélysége tizennyolc méter. Az U alakú épület két szára egymástól tíz méter távolságban épült, és a telek bal oldalán ezeket összekötő huszonöt méter széles épületrésszel együtt egy kis udvart ölelnek körbe. Jobb oldalon három méteres oldalkert van, a szomszédos ház faláig. Baloldalon ugyanilyen oldalkert, de ez csak két méteres. A ház előtt egy nagyon kis előkert van, szabadon kerítés nélkül, virágokkal, és fazonosra nyírt apró termetű fákkal. A baloldali oldalkert alacsony növényekkel lett beültetve, az utcafronton sűrűn elhelyezett pozsgásokkal. A jobb oldali rész burkolt, az oldalsó gazdasági bejáratig, utána teljes szélességében kapuval lezárva. A ház körül ezen kívül minden burkolt. A ház mögötti kis utca felé a járda vonaláig óriási parkoló tizenkét számozott és kijelölt parkolóhellyel. Ezen a hátsó oldalon a földszinti részből a tejes hat méter mélységű sáv kiesik a lakótérből, itt van két műhely és tároló, mellette három garázs, mind az öt helyiség egyforma nagy billenő kapukkal, és még mellettük öt a homlokfelületen nyitott gépkocsi tárolóval. Az U alak által körbeölelt belső udvar a jobb oldali oldalkerttel együtt tizenhat méter széles és tíz méter mélységű. Teljes felülete füvesített, és néhány alacsonyra nyírt virágos bokor lett főleg a sarkokra beültetve. A kétszintes épület minden frekventált helyisége erre az intim kertre néz, teljes felületükön üvegfallal. A földszinten minden szoba a kertre nyíló kijárattal rendelkezik. A tetőn van még egy harmadik szint, ez az épület felét foglalja el, a másik fele a medence, és körülötte kevés burkolat, a többi rész gyeppel beültetve. A felső szinten, az épületben van egy beltéri kis medence jakuzzival, szaunák, mellékhelyiségek, konditerem, egy bár, és egy konyha, valamint a nyolcvan négyzetméteres műterem. A középső szinten az épület területe kilencszáz négyzetméter, a földszinten hétszázhatvan a kieső garázsrész miatt, és a felső pihenőszint négyszázhatvan négyzetméter. Ezen a nagyjából nettó kétezer négyzetméteren éltek Zoe szülei ketten. De most az egész házban nyüzsögtek a vendégek, ilyenkor csak a hálószobát és a műtermet zárják le, azokat a házaspáron kívül csak a takarítónő és az imádott lányuk láthatja. A kis csapatot Zoe bevitte a könyvtárszobába, és oda hívta a szüleit is. Kiderült, hogy lányuk már regéket mesélt róluk. Az apa olyan kampós orrú volt, ahogy a lány az örményeket jellemezte, kaukázusi vonásokkal, kissé zömök testalkatú, de sportos, keménykötésű ember. Az asszony csinos, szép arcú nő volt, nagyon dekoratív, egyenes tartású, az a fajta, akivel a gazdag férjek jogosan büszkélkednek az előkelő társaságban. Tíz perc beszélgetés után a házigazda javasolta, hogy körbevezeti vendégeit, és többségük el is indult vele a bemutatóra. A három francia nő már addigra egymásra hangolódott, ők külön vonultak, és franciául beszélgettek. Elisa, Esther nagynénje rögtön belevágott a számára legfontosabb dologba, amiért szívesen jött el a partira.
- Azért is örültem a lányod meghívásának, mert én is festek, és reméltem, hogy megmutatod nekünk a szentélyedet.
- Ilyenkor le szoktam zárni, hogy ez a rémes népség ne tudja megszentségteleníteni. De nektek boldogan megmutatom, majd belülről bezárkózunk.
Fél óránál tovább tartott, amíg feljutottak a műterembe, mert útközben olyan sok vendégnek kellett őket bemutatni. Legalább tíz első vonalbeli filmsztárral találkoztak, akiket eddig csak a mozivásznon láttak. De végre ott voltak és megnézték az asszony képeit. Elisa egészen lázba jött.
- Hát, ez gyönyörű, nagyon szép az ecsetkezelésed. Szoktál kiállítani?
- Nagyritkán, ez számomra csak hobbi, a megélhetésemhez nem kell, hogy nagyon ismert legyek. Van egy galéria, a tulajdonosa a barátnőm. Hozzá szoktam elvinni a képeimet, és egy-két hétig maradnak nála, aztán hazahozom.
- De nincs itt olyan sok kép, ebből arra következtetek, hogy azért valahol eladod a kész alkotásaidat.
- Csak nagyon keveset, a képek többségét elajándékozom, főleg a férjem baráti körében.
- Nagyon szeretném, ha adnál majd képeket nekem, hogy a galériámban kitehessem és eladjam.
- Neked galériád is van? A férjem akart nekem is csinálni, de a kereskedés nem az én műfajom, én csak festő vagyok.
- Én nem kereskedek, csak tulajdonos vagyok. De ez nagyon jó, mindig gyönyörű képek és szobrok között lehetek, és sokat töltekezem a mások által létrehozott szépségekből.
- Megértelek, én ezt könyvekből merítem, azért ez a sok könyv itt körülöttem.
- Igen már kiszúrtam a saját kiadványunkat is. - És leemelt a polcról egy albumot.
- Nahát, ez te vagy? - És izgatottan hozzátette, - akkor te vagy az Elisa, akinek olyan gyönyörű képei és szobrai vannak az albumban.
- Igen teljes életnagyságban.
A két nő összeölelkezett, és olyan boldogok voltak, hogy egymásra találtak. Jade mosolyogva nézte a két egymásért rajongó művészt, akik el is felejtették, hogy még valaki van rajtuk kívül a műteremben. Mosolygott és nagyon büszke volt a testvérére. Aztán visszatértek a jelenbe, és Elisa megkérdezte.
- Nem kell visszamenni a vendégeitek közé?
- Mehetünk, de engem már annyit mutogatott a férjem, mostanában szívesebben büszkélkedik a lányával. És most a fiaddal az oldalán, még jobban kihúzza magát, hogy a szépséges lánya milyen klassz pasast gyűjtött be magának.
Ezen jót kacagtak, és elindultak a nagy kavarodásban. Amikor a házigazdával találkoztak, az pont úgy viselkedett, ahogy az asszony megmondta.
Esthert vagy tíz férfi ostromolta, John ugyanennyi nő társaságában, a ház nappalijában, de egymástól tíz méter távolságban. Egy másik részében a helyiségnek Maryt akarták szétszedni a férfiak, időnként Robert átölelte a lányt és megcsókolta, ki akarta menteni a férfiak társaságából, de láthatóan őket ez nem zavarta. A három kisöreg kint ült az udvaron, beszélgettek, és a körbejáró pincérek tálcáiról egy koktélt, vagy egy gyümölcslevet, néha egy kis falatkát leemeltek, és láthatóan nem zavarta őket a nagy nyüzsgés, jól el voltak hármasban. Steveről megtudták a vendégek, hogy plasztikai sebész, és tanácsot kértek, hogy a nekik nem tetsző testrészeikkel mit lehet csinálni. Esther apjának, Michaelnek épp egy korabeli ismert színész tartott előadást a jogról, nagyon egyedi felfogásban. Később egy harmincas éveiben járó ismert filmcsillag hevesen elkezdte ostromolni. Felesége mentette ki a helyzetből, a színésznőhöz fordulva.
- Bocsáss meg drágám, de szükségem van a férjemre.
- Most?
- Most is, meg még később is.
A hölgy kiérezte a válasz mögötti élt, és sértődötten odébb vonult. A házaspár arra a nehéz feladatra vállalkozott, hogy összegyűjtik a családot, már több mint három órája voltak itt, ideje hazamenni. Még egy órába telt, míg sikerült útnak indulniuk. Mary még maradni akart, mert nagyon élvezte, hogy körül zsongják a férfiak, köztük olyan sztárok, akikkel összebújva gyorsan csináltatott egy-egy fotót, mert muszáj otthon a barátnőknek eldicsekedni. Robert is menni akart, mert nem tudta elviselni, hogy barátnőjének tőle több fényévnyi magasságokban lévő férfiak csapják a szelet. Igaz ő is kapott ajánlatokat, de az most nem érdekelte, féltékeny volt a Maryt ostromló férfiakra. Zoe félrehúzta a fiút egy csendes sarokba, és kioktatta.
- Kisfiú, szereted te ezt a lányt?
- Igen és rohadtul féltékeny vagyok.
- Hát ne légy az. Nincs rá semmi okod, úgy beléd van esve, hogy tökéletes védelmet élvez a kapcsolatotok. De egy nőnek kell, hogy érezze, most az összes férfi őt akarja. Ha most hazarángatod, nem fogja megbocsátani, hogy megfosztottad ettől az élménytől. Időnként öleld át és csókold meg, ahogy az elején mondtam. Ezzel visszarángatod a való világba, a férfiakat meg egy pillanatra megtorpanásra készteted. Ha ezt csinálod, és hagyod, hogy kiélvezze a sikert, meglátod, meghálálja.
- Tudom, hogy igazad van, de olyan lekezelően oktatsz ki, hogy az rosszul esik.
- Menj, nyomd le az aktuális csókot, és ha visszajössz, erre még lesz megjegyzésem.
Közben megmondta a szülőknek, hogy ók négyen még maradnak, majd haza viszik a fiatalokat. Aztán a fiú visszajött és folytatták a leckét.
- Az a helyzet kisfiú, hogy még sokat kell tanulnod és változnod, ha egy Mary kaliberű nőt meg akarsz tartani akár csak hosszabb távon is. Jobb, ha tőlem tudod meg, hogy nem velem van baj, hanem veled. Mindenről azt feltételezed, hogy ellened irányul, mert alacsonyabb rendűnek érzed magad. Ha elhiszed magadról, hogy semmivel sem vagy alávalóbb, mint itt bárki, akkor nem lesz ilyen érzésed. De ha nem így viselkedsz, el fogod veszíteni a lányt. És ha még egyszer azt feltételezed rólam, hogy lekezellek, úgy seggbe rúglak, hogy végigszánkózol a nappalin.
- Kösz az első leckét. - És arcon csókolta a nőt.
Még két órát maradtak, és együtt hazamentek Zoe kocsijával. Otthon a család már kiértékelte a partit, de ahogy eszükbe jutott egy újabb momentum, visszatértek az elmúlt óra eseményeire. Az újonnan érkezettekkel aztán folytatták. Még elmondták, hogy másnapra meghívták Zoé szüleit ebédre. Már épp el akartak köszönni, de rábeszélték őket, hogy maradjanak itt éjszakára. A lány kicsit elbizonytalanodva megjegyezte.
- Nincs nálam még egy pizsama sem.
- Tegnap miben aludtál? - Kérdezte Mary.
- Tegnap éppen semmiben.
- Na, azt ma is felveheted.
Jót kacagtak a megjegyzésen, de Zoe nem hagyta magát.
- Nézd a kis vakarcsot, hogy fejébe szállt a dicsőség, most hogy a legnagyobb filmcsillagok tették neki a szépet.
- Naná, a barátnőimet megüti a guta, ha a fotókat megmutatom nekik.
- Micsoda, még fotókat is csináltattál magadról?
- Persze, ahogy ölelgetem a legnagyobb sztárokat, vagy beülök az ölükbe.
- És ki fotózott?
- Hát, Robert.
- Kisfiú, az első leckéből csillagos ötös.
- Ez meg mit jelent?
- Ez a mi titkunk, erről kívülállóknak nem kell tudni.
De amikor összebújtak a szobájukban, nem bírta ki, kifaggatta a fiút. És egyszerre gondoltak arra magukban, hogy milyen rendes nő Zoe, mint egy igazi testvér.
Másnap délelőtt mindenki az ebédre készítette elő a három nő keze alá az alapanyagokat, és kuktáskodtak. Mary, aki legkésőbb kelt fel és mindenkit a konyhában vagy az étkezőben talált munka közben, a tőle megszokott stílusban megjegyezte.
- Mi van, az angol királynőt várjuk ebédre?
De beállt ő is dolgozni, tegnap annyi szép élményt kapott, hogy nem húzhatta ki magát a közös munkából. Közben, akiknek elfogyott a tennivalójuk, a medence körül pihentek.
Nagymama, aki megőrizte a magyaros konyha szeretetét, és menye mellett megismerte a francia konyhát is, megnézte még este az alapanyagokat a kamrákban és a hűtőkben, összeállította a napi menüt. Gyümölcslevest, és mandula krémlevest főztek. Főétkezésre brassói aprópecsenyét készítettek filézett csirkecombból, és erdélyi töltött káposztát sertéshúsból. Két desszert készült Amarettós créme brulée, és brésiliens.
Az ebéd nagyom finom volt, mindenki elégedett volt. A tizenöt főre bővült társaság tagjai egész délután beszélgettek, különféle csoportosításban. A két művész szinte csak egymással foglalkozott, de egyébként mindenki mindenkivel. Robertnek a legnagyobb élmény az volt amikor Zoe apja egy órán keresztül beszélt vele szakmai kérdésekről, odaadta a névjegyét, és meghívta egy kültéri forgatásra egy hétre, hogy közvetlen mellette nézze meg mi lesz a feladata, ha ezt a foglalkozást akarja gyakorolni. A fiú számára ez az ember volt a nagy példakép az egyetem kezdete óta. Csak azt nem tudta, hogy erre a beszélgetésre Zoe kérte meg apját. Azután nagyapa nyűgözte le a vendéget.
- Ugye a házadat Paul Laszlo tervezte?
- Ezt te honnan tudod? - Kérdezte Charly őszinte meglepetéssel.
- Megismerem a munkáját. Azt is meg tudom mondani, hogy melyik években épülhetett a ház. A korszakait is ismerem. Nagyon jó barátom volt, és a mentorom.
- Honnan ismerted őt, te New Yorkban éltél ő meg itt.
- Igen, a Rodeo Driven volt az irodája. Sokszor voltam nála, és egy ideig a New Yorki irodáját én vezettem.
- Hogy milyen kicsi a világ. Már a második véletlen. Itt laktok annak az orvosnak a házában, aki istennőt csinált a lányomból, és mellettem ül a házam tervezőjének a barátja. Ha hinnék az égi jelekben, akkor azt gondolhatnám, hogy valami rendkívüli dolog vár rám. És a lányára kacsintott.
- Apa, rajta vagyok a projekten.
Mindenki nevetett az utóbbi megjegyzésen. Aztán megszólalt Mary.
- Bátyus, téged itt csőbe húznak.
Ezt már nem lehetett kibírni hangos röhögés nélkül, a vendégük a térdét csapkodta, és a lánya felé nézett.
- Kislányom imádom ezt a családot, kösd fel a tangádat.
Megint megszólalt Mary.
- Eredményesebb, ha inkább leveszi.
A társaság most már fetrengett a nevetéstől.
Aztán a vendégek elbúcsúztak, megköszönték a mai napot, és azt, hogy előző nap jelenlétükkel feldobták a parti hangulatát. A feleség még hozzátette.
- Különösen azt köszöni a férjem, hogy az ő gyönyörű lánya mellett, egy olyan férfit mutathatott be a százötven prominens vendégének, akit az összes jelenlévő hölgy szívesen hazavitt volna magával.
- Az én drága feleségem, a vesémbe is belelát.
Mindenki kuncogott, legjobban az érintettnek tetszett felesége megjegyzése.
A két művész úgy búcsúzott egymástól, mint két gyerekkori barátnő. Megbeszélték, hogy rendszeresen átugranak egymáshoz, legközelebb Friscoban találkoznak, ha lesz néhány új kép a galéria részére. Zoe még délelőtt hazament lakására, és áthozott néhány ruhát, minden időt, amit nem az ágyban töltenek, együtt akart lenni a fiú családjával.
Erre az estére már nem szerveztek programot. Sokat beszélgettek, közösen is, de Zoe mindenkivel külön is lelkizett. Maryvel és Roberttel még hármasban is. A fiatal lány, aki nem rejtette a véka alá véleményét, most is kirukkolt a farbával.
- Olyan jó fej vagy, nem bánnám, ha te lennél a sógornőm.
- Én benne vagyok, de erről a bátyád fog dönteni. Neked azért megsúgom, amikor a bárban megláttalak benneteket, arra gondoltam, ez a fiú kell nekem. Most azt mondom, ez már megvolt. De a megjegyzésed telibe talált, nagyon megérte. És most már azt akarom, hogy sokáig, akár örökké tartson.
- Én megmondtam, ismerem jól a testvéremet, és imádom.
- Igen, ez látszik rajtatok.
Másnap egész nap nagy semmittevés volt a feladatuk. Nem kellett főzni, minden napról maradt valami, azt most kitették az asztalra, és végigették az előző napok majd teljes menüjét.
Este Esther azt akarta, hogy otthon elbúcsúzik a családtól, és John vigye ki a repülőtérre. De ezt a lehetőséget egyhangúan leszavazták. Végül tizenhárman három kocsival mentek, hogy ne szorongjanak. Aztán jött a sírás, nehéz volt a búcsú.
Indulás előtt még egy utolsó együttlét bőven belefért a délutánba. Eszter akkor mondta szerelmének.
- Olyan nehéz lesz most itt hagynom téged.
- Én most könnyebben engedlek el, mert tudom, hogy három hónap múlva visszajössz.
- Arra mérget vehetsz.
- Nagyon szép volt ez a tíz nap, ez lesz életem legszebb emléke.