5. fejezet

Hétfőn társai elmentek dolgozni, és kedden már ő is velük tartott. Még előző nap vett egy olcsó mobiltelefont, hozzá kapott egy 100 újzélandi dollárral feltöltött kártyát.

Kedden tehát megkezdte a munkát Tom vállalkozásában. Általában reggel kilenckor találkoztak, valahol a városnak egy adott, és előre egyeztetett pontján, az éppen építés alatt álló házak valamelyikénél. Voltak olyan napok, amikor több munkahelyen is dolgoztak, így többnyire csak este tudták meg, hogy ki melyik munkára van beosztva másnap. Ha nem azonos helyre mentek mindhárman, akkor megnézték az ideális útvonalat, és azt bejárva kirakták egymást, és aki távolabb dolgozott, ment tovább. A munka nem volt elviselhetetlen, csak eleinte nagyon szokatlan. Esther gyorsan belejött, két hét múlva a vállalkozó már tudta, hogy sok mindent rábízhat, gyorsan tanul, és nagyon ügyesen oldja meg a feladatokat. Ha elkészültek egy házzal, a két lány takarított, más esetekben a kerteket rendezték. Volt Tomnak egy kertész alvállalkozója, aki a szakmunkát végezte, és Tom emberei dolgoztak a keze alá, tőle Esther nagyon sokat tanult. És voltak a vállalkozónak olyan ügyfelei, akiknek a házát korábban ő építette, de apró átalakításokat folyamatosan vele csináltattak meg, vagy a kerteket ő tartotta karban.

A zátonyon nagy divat, hogy akinek pénze van, vesz egy házat és kiadja. Minden bérlőváltásnál el kellett végezni apróbb felújítási munkákat. Volt olyan, hogy csak kisebb festésjavítások voltak, takarítás, és a kertet kellett rendbe tenni.

Egy hónap után ezeket a feladatokat a két lány végezte, és Esther irányította a munkát. A kertben füvet nyírtak, sövényt vágtak, fákat gallyaztak, kivágták az elszáradt növényeket, újakat telepítettek. Esther szorgalmas volt, és jól bírta a fizikai munkát. Örült a megterhelő erőpróbáknak, nem kell kondi teremre költeni, és esténként könnyen el tudott aludni.

Egyelőre nem igazolódott John azon aggodalma, hogy felszabadította benne a szex őrültet. A napi robot ebben nagy segítségére volt.

A napok és hetek egyformán teltek az idő múlásával Esther egyre ügyesebb lett, a vállalkozó már olyan munkákat is rábízott, amit korábban csak ő, vagy a szakemberei csináltak. Hétfőtől-szombatig dolgoztak napi 8 órát. Vasárnap kirándultak hármasban, mindig Auckland környékén, de annyi látnivaló volt, annyi szépség, hogy nyilvánvaló volt, soha nem érnek a végére.

Azokon a helyeken, ahol új házakat építettek, a tulajdonosok nem voltak jelen napközben, amikor ők dolgoztak. De volt olyan is, főleg a karbantartásoknál, hogy a tulaj ott lihegett a nyakukban. A megbízók általában barátságosak voltak, együttműködőek. Néha volt nézeteltérés, de ezt valamilyen módon mindig sikerült rendezni.

Egyik vasárnap a Long Beach tengerparton voltak, és összebarátkoztak egy ott piknikező csoporttal. Ez ebben az országban könnyű, mert itt mindenki barátságos, és barátkozó.

A tengerpartokon is, mint minden kirándulók által látogatott helyen nemcsak tiszta mellékhelyiségeket lehet találni, de vannak kiépített főző és sütő helyek.

Egy főleg férfiakból álló csapat meghívta őket az asztalukhoz. A nyolcfős csoport megkínálta Esthert és barátait. Volt az asztalukon frissen sült hal, bárány, marha és csirkehús, saláták, meleg kusz-kusz. Volt még náluk hűtött sör, és üdítő. Az egyik férfi közben odafordult Estherhez.

• Ismerlek téged.
• Sajnos én nem.
• Akkor ezen segítsünk, - és bemutatkozott. Kiderült, hogy a férfi orvos-természetgyógyász.
• Én Esther vagyok, és jelenleg mindenes egy vállalkozónál.
• Tudom, a héten dolgoztatok nálam.
• Igen? Én nem emlékszem rád.
• Az nem véletlen a lakásból néztelek, és nem tudtam levenni rólad a szemem.
• Látom ez a szokásod semmit nem változott az óta.
• Most így civilben még szebb vagy, mint akkor.
• Most te udvarolsz nekem?
• Csak ha nem bánod.
• Láttál olyan nőt, aki nem szereti, ha flörtölnek vele?
• Akkor nem mertem megkérdezni, de most, hogy másodszor összehozott bennünket a véletlen, igyekszem a hibámat orvosolni. Hajlandó vagy találkozni velem?
• Jövő vasárnap egy másik tengerparton, ugyanebben a társaságban?
• Nem, én kettesben gondoltam.
• Ez nagyon megtisztelő, de ezen el kell gondolkodnom.
• Szerdán újból nálam dolgoztok, nem leszek már szégyenlős, közvetlen közelből fogok gyönyörködni a munkádban. És remélem, hogy akkor pozitív választ kapok tőled.
• Meglátjuk, majd átgondolom.

A piknik késő délutánig tartott, elváltak a csoporttól, és mentek egy újabb házat megnézni, a kocsiban kicsit felmelegedtek. Már több mint húsz házat néztek meg eddig, de olyan nem volt, amit mindhárman elfogadtak volna. Legtöbbször, ami árban megfelelt, az nagyon kiesett a szokásos mozgásirányaikból. Ez a mai is nagyon messze volt, és nem is tetszett.

Szerdán valóban az orvoshoz mentek reggel Évával. A tulajdonos forralt bort vitt ki a két lánynak, és később kávéval is megkínálta őket, de azt a teraszon szervírozta. Esther ismét jól megnézte a férfit, már a tengerparton felfigyelt finom vonásaira. Láthatóan valamilyen ázsiai típus volt, de mégis európaiasan szép arcéle volt. Akkor is és most is elegánsan sportos volt. Esther már eldöntötte, hogy igen lesz a válasza, de most úgy csinált, mint aki még kéreti magát. Ugyanakkor tartott az ismételt találkozástól. Nem tudta eldönteni valójában mit is akar, tetszett neki a férfi, de még nem volt felkészülve egy újabb viszonyra. Megadta a telefonszámát, hogy még gondolkodik, majd este választ ad a kérdésre. Folytatták a munkát, később még egy újabb kertet is megcsináltak, és a szokásos módon hazamentek. Hat óra után csörgött Esther telefonja.

• Mi a válasza szép hölgyem?
• Rendben, ma este egy italra találkozhatunk a belvárosban, de legkésőbb tíz órakor a saját ágyamban akarok aludni egyedül.
• Hét órakor érted megyek, mondd meg hová.

Esther megadta a címet, hét órakor lement az apartman ház elé. A My bárba mentek a Durham utcába. Elegáns szórakozóhely volt, illett a vendéglátójához, aki egész este nagyon udvarias volt. Igyekezett lenyűgözni Esthert, és ez sikerült is, bár a lány nagyon tartózkodóan viselkedett. Nem volt még lélekben felkészülve egy újabb kalandra, de közben győzködte magát, hogy van joga új kapcsolatot kezdeni. Megtudta, hogy Kevin szingapúri, apja is ott született és él ma is. Anyja svéd szépségkirálynő volt, aki egy világ körüli turnén vett részt és Szingapúrban sajátos körülmények között találkozott későbbi férjével. A hölgy egy koktélpartin véletlenül ráharapott egy olajbogyó magjára. Fogából letört egy darab, és a fiatal, de közkedvelt fogorvoshoz került kezelésre. A találkozásból hatalmas szerelem, majd házasság lett. Kevin hét éve költözött ide a szigetre, harminckét éves, és jómódú. Kilenc évig volt házas, van egy hat éves lánya, aki most az anyjával Szingapúrban él.

A férfi kérdően nézett Estherre.

• Most ön következik szívem hölgye.
• Én most nem akarom felfedni az inkognitómat. Rábízom a sorsra, ha esetleg egy újabb véletlen úgy rendezi, hogy legyen még egy randink, akkor kérdezhetsz. Ha meg nem találkozunk többet, mindegy ki vagyok.
• Kedves ismeretlen szépség, ne kényszeríts arra, hogy állandó napi megrendelője legyek a főnöködnek.
• Tisztelt uram, ön nyilván nem tesz ilyent. Vagy ha mégis, ezt nem tekintem a sors kezének, és garantáltan nem fogsz találkozni velem soha többet.
• Ha csak így láthatlak legközelebb, legyen meg a sors akarata. De mert én annyira látni akarlak, és annyira akarlak, bízom a jövőben. Eddig a sors majdnem mindig kegyes volt hozzám. És most, mivel lejárt a mai napra reám szánt ideje, tisztelt hölgyem, engedelmével hazafuvarozom.

Intett a pincérnek, aki meglepetésre nem a számlát hozta, hanem egy hatalmas gyönyörű csokrot.

• Köszönjük Mr. Kevin, legyen szerencsék minél előbb.
• Köszönöm Norton, viszlát.
• Remélem, hogy ez a csodaszép hölgy hamarosan ismét megtiszteli intézményünket jelenlétével.
• Egyezik a kívánságunk Norton.

Kevin hazavitte Esthert, és egy kézcsókkal búcsúzott el. A lány felment a szobájába, csak ült a fotelben, ölében a hatalmas csokorral, és most arról győzködte magát, hogy nem vállalhatja ezt a kapcsolatot.

Másnap minden a régi megszokott rendben zajlott, és a napok egyformán peregtek. Munkája változatos volt, és szerette, csak az volt a kellemetlen, hogy itt nagyon sokat esett az eső. És ha kertet építettek a kisebb esők idején is dolgoztak. Ilyenkor, ha hazaért, beállt a zuhany alá, és percekig állt ott a jó meleg víz alatt. A hideg sem jelentett problémát, ha kisütött a nap a legzordabb téli napokon is felment a hőmérséklet tíz fokra. És mindig nulla fok felett volt még reggelente is.

Már három hónapja kint élt, amikor a vállalkozó közölte velük, hogy egy hétre elutazik, ez alatt ők sem fognak dolgozni. Szerda volt, még a következő péntekig lesz munkájuk, utána egy hosszú hét szabad, csak az azt követő hétfőn kezdenek. Megbeszélték társaival, hogy másnap este átmegy hozzájuk vacsorára, és megtervezik a szabad hetüket.

Csütörtökön Évával dolgoztak együtt, egy házat kicsit felfrissítettek, és átalakították, az ő feladatuk volt a takarítás, és a kert rendezése. Munka közben a ház tulajdonosa kérte őket, hogy nagyon szép kertet varázsoljanak neki, mert bérlőcsere van, és ilyenkor mindig felújítja a lakást a kerttel együtt. Aztán az is kiderült, hogy még nem hirdette meg a házat, először megcsinálja a felújítást, hogy a nézelődők már azt lássák, amit kapnak.

• Mi éppen házat keresünk, megnézhetjük?
• Természetesen, jöjjenek.

Két hálószobás lakás volt, külön nappalival, és az étkező együtt a konyhával. Volt benne egy kádas fürdőszoba és külön egy zuhanyzó toalettel, még egy külön toalett, fából épített terasz, és nagy garázs. Az udvara nagyon kicsi, teljesen körbevette a házat, legnagyobb szélessége két és fél méter volt. A lányok rögtön beleszerettek. És ami a hab a tortán ez egy teljesen berendezett és felszerelt lakás, az ára 480 NZD hetente. A belvárostól messze volt, de ezen a környéken sokat dolgoztak, mert a vállalkozó a szomszédos városrészben lakott, és főleg a környező területeken vállalt munkát. Azonnal megegyeztek, hogy kibérlik, és bő két hét múlva vasárnap foglalják el. A tulaj hozzájárult, hogy egy héttel korábban a csomagjaikat idehozhatják. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg bérelt lakásaikból kiköltözhetnek jövő héten szombat reggel, mindent idehoznak, elmennek valahová kirándulni egy hétre, és utána beköltöznek.

Aznap este felmondták mindkét bérleményt. Az apartman házban hetente fizették a díjat, egy hét volt a felmondási idő és három hetet kellett letétbe helyezni a beköltözéskor.

Éva és Esther este közösen főzték a vacsorát, és közben szőtték a terveket. Megegyeztek abban, hogy a nappali szobában alszik Gábor, mert ő nézi legtovább esténként a televíziót. Vacsora után megtervezték az egy hetes kirándulást. Először kempingezésre gondoltak, mert az idő már elég kellemes volt, de végül ezt elvetették, majd keresnek olcsó moteleket. Helyhiány biztosan nem lesz, ez még nem a turista szezon, az csak úgy két hét múlva indul, még olcsóbbak is az árak ilyenkor.

A következő hét gyorsan eltelt, szombaton mindenüket átvitték leendő otthonukba, és nekivágtak a tervezett kirándulásnak.

Első úti céljuk Hamilton város volt, útközben több helyen megálltak, és gyönyörködtek a táj szépségében. A dimbes-dombos környezetben csodálatosan zöld legelőkön szarvasmarhák, bárányok, szarvasok és lovak legelésztek karámjaikban az utak két oldalán. Helyenként az úttal párhuzamosan futó kis folyók hol szélesen, és álmosan, hol összeszűkülve nagy sebességgel hömpölyögtek. Idilli, mesebeli szépségű tájakon autóztak. A nap egyfolytában sütött, és az égbolton játékosan kúsztak a fehér és szürke felhőcsíkok.

A délutánt a városban töltötték, és megállapították, hogy ez egy fél napos város. Két helyszín maradt meg Esther emlékeiben, a Hamilton kert és a Waikato folyó. Igazi szemet gyönyörködtető látványosság mindkettő, a város egyébként elég jellegtelen volt. Este találtak egy olcsó motelt, és ott megszálltak.

Reggel indultak tovább Taupoba. Ez normálisan 150 kilométeres út, de tettek egy kis kitérőt, Whakamaru kisvárosba, mert az előző nap megtekintett folyó helyenként tóvá kiszélesedve különleges látványosságot ígért. És megérte a kitérőt megtenni, ilyent még nem láttak. A folyó százötven kilométer hosszan folyik úgy, hogy annak nyolcvan százalékában kisebb-nagyobb tavakká szélesedik. A tavak szélessége száz méter és két kilométer között változik. Úgy néz ki, mintha lenne itt sorban nagyon sok hosszú és keskeny tó, és a folyó ezeket végigszelve, miközben az egyiket elhagyja, néhány száz méterrel odébb már a következőbe torkollik be. És mindez a különleges tórendszer egy hosszú völgyben húzódik, körülötte smaragdzöld dimbes-dombos táj, melynek nagy részén a karámokban békésen legelésző háziállatok. Az idilli képet a folyó egyik oldalán a dombok mögött magasabb hegygerinc koronázza. Az egész tórendszer be van telepítve pisztrángokkal, a szürkepisztráng itt tizenkét kilóig megnő, a szivárványos pisztráng meg eléri a hét kilót is. Amikor Esther és társai megálltak az egyik ilyen tó partján, egy gyorsétkezde parkolójában, az egyik horgász épp akkor fogott ki egy hat kilós szürkepisztrángot. És a pihenőhelyen a szokásos sütögetés zajlott, természetesen utasainkat is meghívták a lakmározáshoz. A hőmérséklet tizenhét fok volt, fújt a szél, és aznap másodszor eredt el az eső. De a jelenlévőket ez láthatóan nem zavarta, a horgászok is úgy lógatták tovább a kukacaikat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És valószínű, hogy rendben is volt, csak Esthernek volt furcsa, hogy többen rövidnadrágban voltak, és mezítláb.

A piknikezők kifaggatták őket, hogy honnan jöttek és mit csinálnak. Kiderült egyikük panzió tulajdonos Taupóban, mindjárt meg is egyeztek, hogy nála szállnak meg két-három napra, nagyon kedvező áron.

Késő délutánig voltak együtt a társasággal, közben kétszer bementek a gyorsétterembe melegedni és kávézni, mert az erős szél átfújta őket. Hat órakor indultak tovább, a panziótulajdonos kocsijában Esther, és társai a saját kocsijukkal követték őket. Már a piknik közben jól beboroztak, ezt később folytatták a panzióban. Kilenc órakor finom vacsorát kaptak, és a délutáni társaság egy része is csatlakozott hozzájuk közben, új arcok is megjelentek, közöttük néhány hölgy is. Nagyon bohém társaság volt húsz és harminc év közöttiek, láthatóan jó barátok, és mindenki szingli volt, hölgyek is és az urak is. Nagyon érdekes történeteket meséltek, jókat nevettek, táncoltak, jól szórakoztak. És mindenki elég kapatosan búcsúzott éjfél körül.

A három barát aznap nem a saját szobájában aludt, mindegyiknek akadt egy kísérője.

Másnap reggel Esther fejfájással ébredt, és döbbenten tapasztalta, hogy egy idegen férfi fekszik mellette, mindketten meztelenek voltak. Felült az ágyban, és lassan kezdtek visszatérni az előző nap emlékei apró foszlányokban. Arra még emlékezett, hogy az este nagyon flörtölt egy jóképű német fiúval, de azután nem tudja mi történt. És a fiú most itt van mellette kiterülve, meztelenül, ahogy ránézett elfogta a hányinger. Nem tudta, a látványtól, a félelemtől, vagy a tegnap estétől. Kabátja zsebében talált aszpirint azt bevette, felöltözött és átment a szobájába. Alaposan megfürdött, többször beszappanozta magát, különös gonddal mosta meg a szemérem területeket, mintha olyan szennyeződés lett volna rajta, amit nem tud eltávolítani. Fél óráig ült a zuhany alatt a kövön, és nagyon utálta magát, biztos volt benne, hogy valamit az este tettek az italába, mert az éjszakából semmire nem emlékezett. Azután lefeküdt az ágyra, és keservesen sírt, míg a sok sírástól elfáradt, és elaludt. Amikor felébredt megnézte társait, de ők még nem voltak a szobájukban. Felöltözött, és elment a tópartra sétálni, hogy átgondolja, mit tegyen ezután.