12. fejezet

Hétfőn elrepültek Fidzsire a Nadi repülőtérre, az út három órás volt. Itt várta őket a szálloda alkalmazottja, és további egy óra alatt érkeztek meg az Intercontinentalba. Esther csak bámult, amikor a lakosztályukban körülnéztek. Sok elegáns szállodában járt már, de ilyen luxussal még nem találkozott. A bungalók egy kerek földnyelvnek a szélén közvetlenül az előttük lévő kis öböl partján épültek. Nem is nevezhető igazán öbölnek az előttük lévő terület. Velük szemben úgy száz méter távolságban egy homorú körcikk alakú kis sziget, melynek partja párhuzamos volt az ő szabályos kör alakú földnyelvükkel. Láthatóan a szárazföldtől leszakadva képezte a fordított kis öblöt. A part fokozatosan mélyült, és tíz méter távolságban érte el a másfél métert, innen már nem változott a vízmélység egészen a kis szigetig. Jobbra és balra a sziget két végénél látszott a végtelen óceán. A part mentén elhelyezkedő házak által alkotott kör mértani középpontjában volt a központi étterem és a bár, azon túl a szállodakomplexum többi épülete. Itt kapott helyet az uszoda, konditeremmel, szaunákkal szabadtéri és beltéri medencékkel. Ebben az épületkomplexumban volt masszázsszalon, kozmetika, fodrász, és manikűr. Még egy étterem volt közvetlenül a parton tőlük négyszáz méterre. A bungalóba egy gyönyörűen rendezett parkból lehet bejutni, a bejárati ajtó a központ irányából a nappaliba vezet. A nappali és a hálószoba közötti fal három részre volt osztva, középső egyharmada fix téglafal, a szélső harmadok opálüveges tolóajtók, melyeket a középső részbe lehetett betolni. A téglafal mindkét oldalán, a falon nagyképernyős LCD televízió, előtte kis komóddal. A televíziókkal szemben a hálóban a hatalmas méretű ágy, egyik oldalán fésülködőasztal, másik oldalán íróasztal. A nappaliban a televízióval szemben ülőgarnitúra, a bejárati ajtó előtti részen étkezőasztal hat székkel. A hálószoba mögött, az étkező rész mellett a fürdőszoba, a nappaliból és a hálóból is megközelíthető. Dupla mosdó, hatalmas zuhanyozó fülke, üvegfallal, és ajtóval, valamint innen nyílt egy külön helyiség a toalettel. A nappali és a háló öböl felöli falának szélső harmada fix téglafal. A többi része harmonikaszerűen nyitható fából készült, és a fix téglafalba tolható. A fal nyitása és zárása elektromosan történik, fali kapcsolóval, vagy távirányítóval. A két helyiség előtt a bungaló teljes szélességében az öbölre néző terasz, két oldalt tömör téglafallal, tetővel, de az öböl felé nyitott. A nappali előtti teraszon kárpitozott ülőgarnitúra, a hálószoba előtt nagyméretű ovális jakuzzis fürdőkád. A terasz előtt annak majdnem teljes hosszában feszített víztükrű medence, hosszú tenger felöli oldalán a túlcsorgó víz egy sziklakertre folyik. A terasz előtt elektromosan billenthető rácsos fal lehajtva zárja a teraszt, felemelve a medence felett napvédőnek szolgál. És a medence előtt három méteres kis kert, gondozott növényekkel, és puha rövidre nyírt gyeppel. A kert mögött már a hófehér homokos part a kis öböllel és szemben a szigettel. Amikor már mindent megnéztek, Esther csak motyogott magában.

• Ez maga a paradicsom, nem térek magamhoz.
• Pedig jó lenne, ha felébrednél, mert nagy kedvem lenne elkezdeni a búcsúzkodást.

A következő tíz napban még nagyon sokszor elbúcsúztak.

Napközben sokat úsztak az óceánban, és az uszodában. Élvezték a teraszon lévő jakuzzit, vagy a saját kis medencéjüket. Naponta kirándultak, és minden este más táncos helyen vacsoráztak. Csodálatos tíz napot töltöttek el a paradicsomban, és egymás karjaiban.

Egyik nap Eszter úgy gondolta meg kell beszélni, hogy hazatérésük után mikor költözzön el Kevintől. Azt tervezte, hogy visszamegy a volt munkatársai által bérelt házba, Gáborék biztosan befogadják arra a legfeljebb két hétre, amíg elutazik a fővárosba. Ezt elmondta Kevinnek.

• Nem mész sehová, ezt nem engedem.
• Kevin, nem folytathatjuk, már megbeszéltük, ne tegyél tönkre.
• Várj, míg befejezem. Tegnap lefoglaltam a repülőjegyemet, amikor visszamegyünk, én máris elrepülök a szüleimhez. Nem jövök vissza, csak január közepén, mert akkor kezdek dolgozni. Azt akarom, hogy addig, míg elutazol, lakjál a házamban.

Esther ismét megállapította, hogy a barátja nagyon jó ember. Aztán másra terelte a szót.

• Nagyon szeretném, ha megbocsátanád a feleséged botlását. Ne taszítsd el magadtól azt, aki annyira szeret téged.
• Ezt akarom megbeszélni vele most év végén. Remélem, hogy helyreállíthatjuk a házasságunkat. Olyan szép család voltunk, de annyira fájt, amikor bevallotta félrelépését, hogy nem tudtam vele maradni. Ha te nem lépsz be az életembe, talán soha nem bocsátottam volna meg a történteket.
• Tud rólam?
• Igen tudja, hogy együtt élünk. Csak azt nem tudja még, hogy neked köszönheti a megbékélésemet. Olyan sok szépet kaptam tőled, hogy rájöttem, rövid az élet, az értékekhez nagyon kell ragaszkodni. És a mi házasságunk nagyon jó volt, talán ismét az lesz.
• Nagyon kívánom neked, megérdemled.

December huszonharmadikán az étteremben reggeliztek, utána még egy gyors és buja búcsúzkodás a saját medencéjükben, és visszarepültek Aucklandbe. A repülőgépen Kevin tett egy javaslatot Esthernek.

• Otthon vigyél ki a repülőtérre, és amíg nálam laksz, használd a kocsimat.
• Nem, ezt semmiképp nem akarom.
• De miért? Most nem leszek otthon, nem lesz rá szükségem.
• Nem vállalom, hogy véletlenül összetörjem, és ez legyen az utolsó emléked rólam.
• Ez csak egy autó. A szívemet összetörhetted?
• Én nem akartam. Miért nem azt látod a kapcsolatunkban, hogy kaptunk egymástól egy szép emléket.

Kevin csak annyi időt töltött otthon, amíg Esther segítségével bepakolta a bőröndjét, és kiment a repülőtérre.

A lány nem találta a helyét a lakásban. Kimosta a hazahozott ruhákat, és elkezdett takarítani. Úgy érezte, nagy kő esett le a szívéről, hogy Kevinnel a kapcsolatuk befejeződött. Az utazásuk során sokat gondolt Johnra. Többször már odáig jutott, hogy miközben szeretkeztek, Johnt képzelte a karjaiba. A Fijin töltött napok szenzációsak voltak. De mégis minden nap fájdalmat érzett, hogy nem John van mellette. Most már bizonyos abban, amit korábban nem érzett olyan szilárdan, szerelmes a fiúba. Szerette volna mindenkinek ezt elmondani, a világba kiabálni, de nem lehetett. Kevin olyan nagyszerű ember, nem akarta a búcsúzkodásukat azzal tönkretenni, hogy megbántja. És amíg ő a férfi karjaiban fekszik, nem mondhatja el Johnnak, bármennyire is feszíti a közlési kényszer. Mikor már annyit dolgozott, hogy a fáradság miatt le kellett ülnie, megkérte Évát, este jöjjön át hozzá.

Éva hat óra után jött, Hanssal együtt. Esther csodálkozott, azt hitte, hogy barátnője átsétál hozzá. Meg is jegyezte.

• Hát te? Mit keresel itt?
• Nem tudtuk, hátha én is tudok segíteni.
• Most azzal segítesz, ha hazamész. Gyónni akarok, és ahhoz te nem kellesz.

Amikor a fiú elment Éva kíváncsian kérdezte.

• Na, milyen volt az út mesélj.
• Előbb a lényeget, azért hívtalak át, mert ezt muszáj valakinek elmondani, szerelmes vagyok Johnba.

Éva felugrott és össze-vissza csókolta barátnőjét. Ismerte a történetet, tudta mit vajúdott a lány, amíg eljutott idáig. Esther azt mondta, ha mindent hallani akar az útjukról, kénytelen lesz nála maradni éjszakára, mert a sztori hosszú. Éva ezért telefonált Hansnak, azt mondta olyan lelki állapotban van a barátnője, hogy nem hagyhatja magára, itt alszik nála. Esther ezen csak mosolygott.

• Szép kis szerelmesek, hazugságok között.
• Nem akartam magyarázkodni, mert nem értette volna meg, hogy ilyen fontos a beszélgetésünk. És az sem biztos, hogy szerelmesek vagyunk.
• Én azt látom, a boldogság csak úgy ragyog az arcodon.
• Boldog vagyok, de nem szerelmes. Nem is akarok az lenni.
• De miért nem?
• Most nagyon jó így együtt, de lélekben annyira mások vagyunk, hogy nincs más dolgunk, mint kiélvezni a jelent, és nem gondolni a holnapra.

Aztán úgy döntöttek, hogy úszkálnak még egy kicsit, és közben folytatják a beszélgetést.

• Adjak egy fürdőruhát?
• Nem kell, ide nem lát senki, jó lesz meztelenül. A te melltartód nem is lenne jó nekem.
• Látod, erre nem gondoltam.
• És mondd, John már tudja, hogy megjött az eszed?
• Nem, még nem. Nem tudom, mit csináljak.
• Hát mire vársz. Az a szegény fiú kétségek között vár fél éve arra a percre, hogy ezt a hírt meghallja.

Esthert meggyőzték barátnője szavai, és gyorsan írt egy levelet Johnnak.

• Drága John, most már biztos vagyok benne, olyan szerelmes vagyok beléd, mint eddig még senki másba. Kellek még neked?

A szíve hangosan zakatolt, vajon mit válaszol majd neki a szerelme. Éva közben becsobbant a vízbe, Esther gyorsan készített szendvics falatkákat, felbontott egy üveg pezsgőt, koccintottak és egy hirtelen ötlettől vezérelve visszaült az internet elé. Megnézte a lehetőséget, és foglalt egy repülőjegyet másnapra New Yorkba. Az idő rövidsége miatt egy kicsit drága volt, és azonnal ki kellett fizetni, de most semmi nem számított. Aztán megírta a szüleinek, hogy mikor érkezik haza. Azt is leírta, Johnnak ne szóljanak, szeretné meglepni, ha még akarja őt.

Kiment a medencéhez, ő is ledobta a ruháit, és bement a vízbe.

Ettek, ittak, úszkáltak és közben beszélgettek.

• Olyan jó téged így meztelenül nézni, az embernek felpezsdül a látványtól a vére.
• Ne mondj ilyent, mert még félreértem.
• Jaj, nem úgy gondolom, te balfék. De a szépséged gyönyörködtet.
• Bölcs nagyapám jut eszembe. Egyszer anyám azt mondta, nagyon kihívón öltöztem. Aztán nagyapa azt mondta, a szépség soha nem lehet kihívó. Ha egy szép női testet csadorba csomagolunk, az olyan, mintha egy festő a képeit eldugná.

Azután Esther elmesélte barátnőjének az utazásuk eseményeit. Közben lehűlt a levegő, bementek a nappaliba, és átfutották a fotókat a televízióra kivetítve. Egy-két érdekesebb képnél megálltak, és azokról Esther kicsit több információt is megosztott barátnőjével. Később lefeküdtek Esther ágyába, és folytatták a beszélgetést. Éjfél lehetett, amikor egy jó éjt puszival elköszöntek egymástól, és aludtak reggel hét óráig.

Esther ébredt fel először, és első gondolata az volt, hogy megnézze a levelezését. A szíve hevesen vert, John válaszolt az esti levelére.

• Szerelmem, imádlak az óta, amikor először a karomba zártalak. Egy szavadba kerül, és az első géppel megyek hozzád.

Újra és újra elolvasta a levelet, Rögtön ezután hívta a szüleit skypon.

• Anya, apa, én olyan boldog vagyok.
• Szervusz, kislányom, mi történt? Megkaptuk a leveledet, és úgy örülünk, hogy hazajössz.
• Jaj, szervusztok, még köszönni is elfelejtettem, úgy fel vagyok dobva. Megírtam Johnnak, hogy milyen őrülten szerelmes vagyok belé, és ő válaszolt, hogy visszavár. És ahogy írtam holnap megyek haza.
• Ez nagyon jó hír. Végleg, vagy csak az ünnepekre?
• Csak addig, amíg elkezdődik az ösztöndíjam. Január elején visszajövök három hónapra.
• Tudod már, hogy pontosan hová jössz és mikor?
• Igen. A Guardiára érkezem, ahogy írtam este nyolc óra hat perckor, az NZ 6598 járattal Hustonból.

Amikor Éva felébredt, bemutatta őt a szüleinek. Már sokat hallottak róla, most láthatták a lányuk legjobb barátnőjét, és beszélhettek vele. Közben Esther javasolta Évának, hogy hívja át Hansot reggelire. Amikor a beszélgetést abbahagyták, már ott volt a fiú is, és közben Éva elkészítette a reggelit. Megbeszélték, hogy este kiviszik Esthert a repülőtérre, Tom biztosan elengedi őket egy órával előbb.

Barátai elmentek dolgozni, ő felhívta az ösztöndíjának felelősét telefonon, és megbeszélték, hogy mikor jön vissza, New Yorki indulással kéri a repülőjegyét, megérkezése után kér egy nap pihenőt, és azután kezdi meg a munkát.

Később rendet rakott a lakásban, kivasalta Kevin ruháit, amit az előző nap kimosott, és elrakta a helyükre a gardróbba. Összepakolta a bőröndjeit, de az idő nagyon lassan telt. Fürdött a medencében meztelenül, mert a fürdőruhái már a bőröndje mélyén voltak, és amúgy is így szokta meg, ha nincs náluk vendég. Utána még kiporszívózta a medencét, mindent szépen rendbe rakott. Írt egy elektronikus levelet Kevinnek, hogy mindent nagyon köszön, most hazautazik, és a kulcsot a postaládába dobja. Ha visszajön Wellingtonba majd ír neki. Azután csak ült a teraszon, és próbálta elképzelni milyen lesz a találkozása Johnnal. Tele volt feszültséggel, és boldogsággal.

Kora délután megjöttek a barátai, és kivitték a repülőtérre, ott érzékeny búcsút vett tőlük és elindult haza, hogy láthassa szüleit, és élete nagy szerelmét.